Hírek, cikkek

A növekedés csapdájáról

Bár kétségtelenül és feltartóztathatatlanul erősödik a kollektív igény egy globális személetmód váltásra, és szerencsére egyre többen kezdik felismerni és megérteni a körvonalazódó új paradigma lényegét, egyelőre „hivatalos” körökben még tartja magát a gazdaságról, civilizációról és világról alkotott régi, mondhatni ortodox paradigma.

Ez a bizonyos régi paradigma egy tévesen eltorzított világképet igyekszik az egyes emberek szemléletmódjára erőszakolni, hogy ezáltal igazoljon egy valójában önmagában céltalan növekedési parancsot, amely legfeljebb egy nagyon szűk csoport rövid távú érdekeit szolgálhatja. Többféleképpen és (látszólag) különböző formákban nyilvánul ez meg, de napjainkban talán a legjellemzőbb példája ennek egy mesterségesen előidézett és valójában (természeténél fogva) nem létező piaci versenyre és az ún. GDP „mérőszámokra” történő hivatkozás.

Érdemes ezért két kérdésen jobban elgondolkozni:

Emberek – határok nélkül

Az O.P.A.L. Tour, emberek határok nélkül kezdeményezés Veled kezdődött. Azokkal az emberi hangokkal, akik egységért, közösségért és együtt létért kiáltottak.

Célkitűzése a manipulatív és bürokratikus rendszer felszámolása, mely kultúránkba, közénk, az egyének közé ékelődött.  Azon erők felszámolására jött létre, amelyek befolyásuk alatt tartják az elosztást, kreativitást és innovációt. Mindezt úgy kívánja elérni, hogy embertől-emberig, csoporttól csoportig, közösségtől közösségig KÖZVETLEN módon osztják meg a tudást, az információt.

Újabban, a nyugat kilátástalan adósságba és pökhendi kleptomániába torkolló gyorsuló pénzügyi és politikai hanyatlásának köszönhetően, sokan kiáltanak alapvető pénzügyi és politikai reformokért. A legradikálisabbak gyakran a kamat vagy egyenesen a pénz eltörlésére és az emberek által irányított közvetlen demokrácia kiterjesztésére szólítanak fel.

De a tudatlan és elővigyázatlan emberek valószínűleg továbbra tudatlan vagy elővigyázatlan döntéseket hoznak majd, akármilyen demokratikus úton is. Nem így jutottunk el odáig ahol most vagyunk, sarkunkban a kihalással? Milyen okosnak kell lenned ahhoz, hogy megértsd, a véges erőforrások kifogynak? Minden bizonnyal okosabbnak az embernél. A több demokrácia önmagában soha nem lehet maga a megoldás. Ugye, amit valójában akarunk, az a bolygón lévő élet érdekeit hosszú távon a legjobban szolgáló tudatos (intelligens) döntéshozatal?

Banki felső vezetők szigorúan titkos kézikönyve, amelyet az alacsonyabb beosztású alkalmazottak nem olvashatnak.

Az immár állítólagos bankoknak a UCC-vel való kapcsolatáról is szól, ezért tettük közzé.

Vajon miért titkos? Ha tudsz angolul, akkor megérted, hogy miért...

Forrás: Books

„Lehetetlen nagyobb és gonoszabb változást bevezetni egy társadalomban annál, mint amikor a törvényt a fosztogatás eszközévé teszik.”

Frederick Bastiat (1801-1850).

Amikor egy kormány céggé változik, többé nincs kormány és nincs szabadság

Az úgynevezett „kormány” illegitim. Rutinszerűen és brutálisan tiporja meg polgárait, miközben ügyet sem vet az emberi jogaikra. A bizonyítékok nyilvánvalóak, a lista szinte végeláthatatlan. Az állam „adósságtörlesztés” és a „működés fenntartása” jogcímén kivonja az életet a kereskedelemből és a gazdaságból, lefoglalja a jogosan szerzett tulajdonokat és a magánmegtakarításokat, zaklatja az embereket, és akár kémkedik is utánuk. De ez csak a kezdet. Ez a vérszívó vállalat-szörny fosztogatja, terrorizálja, kirabolja polgárait, támogatja az egyenlőtlenséget, ellehetetleníti a javak szabad tulajdonlását, bünteti a termelést, uralma alá akarja hajtani az elméket, zavaros eszméket terjeszt, kicsavarja a nemzeti nyelvet, elfedi az igazságot, ártalmas anyagok testbe juttatását teszi kötelezővé, a sértett nélküli „szabálysértéseket” bünteti, miközben legalizál ténylegesen kárt okozó tevékenységeket, bármikor tulajdonjogot formál gyermekeinkre, elhülyítő oktatást tesz kötelezővé, terjeszti a sületlen propagandáját, ellenszegül a jobbító szándékoknak, monopolizálja hatalmát, ártalmas jogrendet tart fenn, miközben tiltja az alternatív – és valós – igazságszolgáltatást, önkényesen alkalmaz letartóztatást és fogvatartást, tönkreteszi az élet élhetőségét, a házasságokat, a fiatal elméket, a vállalkozásokat, és általában pusztítja az életet. Ez nem egy kormány. Ez egy obszcén és erkölcstelen korrupt vállalat.

– Ken Bartle,
aki természetesen csakis az ausztrál kormányról beszélt.(?)

Az Ausztrál Szövetségi Bíróság hazaárulással vádolja az ausztrál kormány magas rangú tagjait, – beleértve Kevin Rudd miniszterelnököt, Julia Gillard, 2 hónapja menesztett miniszterelnöknőt és Tony Abbott ellenzéki vezetőt.  Az ügyészség Brian William Show vezetésével vádat emelt Rudd és Abbott ellen ugyanúgy, mint az Ausztrál Választási Bizottság ellen, miután a Brit Koronához való hűségesküt megszegték, és az erre való hivatkozást eltávolították az ausztrál törvényekből.

„Mr. Kevin Ruddnak tényleges tudomása volt arról, hogy Koronát és a Monarchiát népszavazás nélkül távolították el, valamint arról, hogy Julia Gillardot és másokat is hazaárulással vádoltak.”

„Az alperes, John Haward, az Ausztrál Nemzetközösségben 2004. január 1-től a jelenlegi dátumig folyamatosan követte el a nemzet biztonsága elleni árulást.”

A kereskedelmi törvények (némely országban szerződési, partnerkötelezettségi stb. nevek alatt futnak) univerzálisak. Az országonkénti polgárjogi, büntetőjogi törvények eltérőek lehetnek, de a szerződéses ügyletekre vonatkozó (és jóval több szerződés létezik, mint gondolnád), minden ország által elfogadott kereskedelmi szabályok réges-régen kötöttek. Érdekes módon, ezek a józan észre alapoznak, semmilyen nyakatekert jogi háttérre nincs szükség az értelmezésükhöz. Épp ezért lehetnek univerzálisak. Nézzünk egy példát, az alapokból.

Mi minősül szerződésnek, és mi nem

A szerződés meghatározása: független felek egymással kicserélt ígérete, amelyet a törvény erejével lehet érvényesíteni.

Hogy egy szerződés a törvény által érvényesíthető legyen, bizonyos, a józan észen alapuló, világos feltételeknek kell megfelelnie. Négy ilyen feltétel van, és úgy határozták meg őket, hogy az ígéretek világosak legyenek, hogy később egyik fél se mondhassa: „Erről nem is volt szó!”

A négy feltétel: