Ismerd meg a STRÓMANODAT! – II. rész

Bevezetés: a cikk egy angol írás fordítása, állításai közvetlenül az angliai és amerikai jogrendszerre vonatkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy más országokban ez nem létező jelenség. Lehet, hogy nálunk ez „nem így van”, de valami hasonló egész biztosan.

Mint az első részből megtudtuk, a stróman tehát, egy, a születésünk pillanatában mesterségesen megalkotott jogi személy, akinek azonos a neve (csak csupa nagy betűkkel írják, vagy egyes országokban Mr., Ms. előtaggal látják el), mint nekünk. A strómant azért alkotják meg, hogy aztán megtévesszenek, és velünk fizettessék meg ennek a nem is létező valaminek a költségeit, nyűgeit, bírságait, adóit, stb. Mivel semmilyen kereskedelmi rendszer nem tud kötelezvényekkel „belekapaszkodni” egy élő lénybe – ahogy egy bolt sem kötelezhet a vásárlásra, legfeljebb csábíthatnak –, a „nagy játék” arról szól, hogy hitessék el veled, hogy azonos vagy azzal, akinek a személyi igazolványát hordod (apropó, csak nem csupa nagybetűvel írják rajta a „neved”?), és akinek kötelességei vannak – de nem neked.

Hihetetlennek tűnik, de ebben a világban semmi nem történik az emberrel, amit nem akar, vagy amivel nem ért egyet, vagy értett vele egyet korábban.

Ha ezt nem ismered el/fel, a szíved joga, de ők ezt használják ellened.

Összezavartan, az egyén képviselni kezdi ezt a jogi entitást, amibe már bele tud kapaszkodni a kereskedelmi rendszer, és büntethető, adóztatható, idézhető, stb. lesz.

Hogy ezt nem könnyű megemészteni? Lássuk, hogy milyen eszközöket használnak.

A jogi nyelv

A legalease (azaz a jogi nyelv) egy titkos nyelv, amit direkt azért találtak ki, hogy átverjenek téged. Angol szavakat használ ugyan, de a szavaknak titkos jelentést ad, és miközben azt hiszed, hogy rendes angol nyelven beszélnek hozzád, már be is csaptak és ki is raboltak.

Például, ha azt mondják neked: „Do you understand?” Ez angolul azt jelenti: „Megértetted-e, amit mondtam neked?”, amire az automatikus válasz persze az volna, hogy „yes”, azaz „igen, felfogtam, hogy mit mondtál nekem” Ám ezek a sunyi, aljas emberek a jogi nyelvben új jelentést adtak ennek a mondatnak: „Do you undestand me?” –» „Do you stand under me?”, azaz „Aláveted magad az akaratomnak?” vagyis „Vállalod, hogy megteszed, bármit is mondok neked, hogy megtegyél?”

Ami még szörnyűbb, hogy soha nem fogják elmondani, mikor váltottak angolról jogi nyelvre, és ha ez nem becstelen, alattomos, lelkiismeretlen dolog, akkor nem tudom, mi az! Te persze válaszolsz, gondolva, hogy angolul szólítottak meg, ám ők úgy tesznek, mintha szóbeli egyezséget kötnél velük, és aláveted magad az akaratuknak. hogy ez az egyezség valós, persze vitatható, hiszen bármilyen szóbeli egyezség akkor érvényes, ha mindkét fél előtt teljesen ismertek a szerződés feltételei, illetve ha mindkét fél őszintén akarja az egyezséget, amiről ugye ebben az esetben nem nagyon beszélhetünk.

De mire jó ez az egész? Az egészet azért csinálják, hogy képviselni, helyettesíteni kezdd a strómanodat. Miért? Á, ez egy remek kérdés, hogy megértsd, kicsit bővebben kell beleásunk a dolgokba:

Szokásjog, azaz a józan ész törvényei

Az emberek születésüktől fogva egyenlőek, szabadon dönthetnek és cselekedhetnek. Ahol több ember él egy helyen, az idők során elkerülhetetlenül kialakulnak bizonyos, a józan észre épülő szabályok. Ezek a megszorításokat a te és a körülötted élő emberek védelmére hozták létre. Ezek a valódi törvények, amit szokásjognak, magánjognak is hívnak. Nincs is sok belőlük:

Ne árts a másik embernek.

Ne gyilkolj.

Ne lopd el vagy ne tedd tönkre más ember tulajdonát.

Légy becsületes a dolgaidban és ne verj át senkit.

Ezek a törvények több évszázad alatt kristályosodtak ki egyezségként, és a józan ész és az átlagemberek támogatása táplálja őket. Ezek az egyetlen, rád vonatkozó korlátozások.

Sokan azt gondolják, több száz törvény létezik, amit be kell tartani, (és persze naponta újakat alkotnak), de ez nem így van. Ezeket a mesterséges törvények vagy rendeletek opcionálisak számodra, mint egyéni ember, ÁM kötelező érvényűek a mesterségesen megalkotott strómanod számára, és azok, akik ebből hasznot hajtanak, szeretnének meggyőzni, hogy képviseld, helyettesítsd a strómanodat, hogy ezáltal viselője legyél az általuk kitalált megszorításoknak és költségeknek.

Ha tudnád, hogy az alábbiak opcionálisak (szabad akaratból választhatóak), egyet értenél azzal, hogy:

• A bevételed nagy részét különféle adók és illetékek jogcíme alatt másoknak add?
• Fizess még a tulajdonodban lévő járműved/ingatlanod után?
• Úthasználati díjat fizess olyan utak használatáért, amit a te pénzedből építettek?
• Bármikor fegyveres szolgálatra kényszerítsenek?
• Egy, elvileg téged képviselő hadsereg tagjaként más országokba küldjenek, hogy ott ártatlan embereket gyilkolj?

Mondta neked bárki is, hogy ezek opcionálisak? Ha egyetértesz azzal, hogy képviseled a strómanodat, ezek a dolgok persze kötelező érvényűek rád nézve. Ott vannak a ’politikusok’ által megalkotott törvények, amelyeket azért találtak ki, hogy kisemmizzenek, miközben magukat meg a barátaikat persze gazdaggá tegyék, és hogy olyan helyzetben tartsanak, ahol meg kell tenned mindent, amit csak mondanak, függetlenül attól, mennyire árt ez neked, vagy mennyire sérti a természetes jogaidat és a szabadságodat.

De hát, mondhatná valaki, azért választottuk a kormányunkat, hogy képviseljen minket, tehát muszáj azt tennünk, amit mondanak, hiszen a lehető legjobbat akarják nekünk, nem igaz?

Nos, ez egy szép gondolat, de vajon igaz is? Nem, egyáltalán nem. Te csak gondolod, hogy megválasztasz valakit, hogy az képviseljen téged, de egyáltalán nem ez történik. Ez egy nagyon gondosan kitalált illúzió, amit azért hoztak létre, hogy nyugton maradj és hogy megszabadítsanak a jövedelmed nagy részétől (ez kb 80%, a megkerülhetetlen alapköltségeid adóit is figyelembe véve). A titokhoz hozzá tartozik, hogy amit te ’kormánynak’ gondolsz, az valójában egy magántulajdonban lévő, profitorientált cég, így amikor szavazni mész, csupán segítesz kiválasztani e cég tisztségviselő alkalmazottait. A döntésed ugyanakkor a legkisebb hatással sincs arra, hogy mi fog történni a jövőben, mivel e cég irányelveit és akcióit annak tulajdonosai határozzák meg, és a legkevésbé sem érdekli őket, hogy te mit szeretnél.

Hogy azért ez túlzás volna? A Dun & Bradstreet, (Megjegyzés: a http://www.dbhun.hu/adatbazis címen található a magyar nyelvű) vagy bármilyen komolyabb cégnyilvántartó segítségével mintegy 160.000.000 cég adataiba tekinthetünk bele, világszerte.

Például az angol képviselőház profitérdekelt cég (azonosítója: UC2279443), a Munkáspárt kereskedelmi cég, amely az „Allister Darling MP” név alatt fut. A Lordok Háza, amely az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságaként működik, szintén magánvállalat, a United Kingdom Corporation Ltd, ami korábban United Kingdom plc név alatt volt bejegyezve, és amely mellesleg soha nem teljesítette a törvényben előírt pénzügyi beszámolási kötelezettségét, szintén magánvállalkozás. Az Igazságügyi Minisztérium, melynek D-U-N-S száma (Data Universal Numbering System): 22-549-8526, igazgatója: Lord falconer of Thoroton, szintén magánvállalkozás, mégpedig az 1600-as évek óta. A Bank of England magántulajdonban lévő vállalkozás, ahogy minden bíróság és rendőri egység, de még maga a Kereskedelmi és Ipari Miniszter is egy cég és nem egy magánember.

A dolog még nevetségesebbé válik, amikor megtudjuk, hogy a Devon és Cornwalli Rendőrséget egy cég vette át, amit viszont az IBM birtokol, és ami a brit emberek hozzájárulásából évente 268,000,000 fontból gazdálkodik.

Gilbert and Sullivan (a tizenkilencedik század végén működő, igen termény komédiaszerző páros – a ford.) bőséges és kiváló alapanyagot találna itt a következő színdarabjukhoz. A Lancashire-i megyei tanács 2002-ben jegyezték be cégként (IP00666C). Címük "3rd Floor, Christ Church Precinct, County Hall, Preston" volt, ám 2008. január 25-én felbomlottak, és minden vagyonukat és kintlévőségüket 2007. november 12-én egy “The Blues and Twos Credit Union Ltd.” nevű cégre testálták, amelynek bejegyzett címe a Lancashire-i Rendőrfőkapitányság, PO Box 77, Hutton, Preston.

Nincs véletlenül olyan érzésed, hogy itt valakik nagyon palira veszik a népet?

Csak, hogy tudatosítsam benned a dolgot, a profitérdekelt cégeket azért hozzák létre és üzemeltetik, hogy hasznot hozzanak tulajdonosuknak, (vagy, ha van, a részvényeseknek).

Mivel azonban azok, akiket „kormánynak” gondolsz, semmilyen pénzteremtő dolgot nem csinálnak, helyette tőled veszik el azt, és a fő gondjuk azt, hogyan csinálják mindezt úgy, hogy ne vedd észre, hogy ugyanabban a helyzetben vannak, mint az IBM, ami 256 millió fontot nyúl le évente tőlünk.

Miért tettetik hát, hogy van egy rendes kormányod, amit te választottál és téged szolgál? Mert nem akarják, hogy megértsd, hogy ők csak egy semmilyen értéket elő nem állító cég – olyan, mint egy fogadóiroda, ahol szinte minden ügyfél veszít –, illetve, ne vedd észre, hogy azzal szemben, amit egész életedben hallhattál, mindez opcionális, és nem is kell részt venned ebben a játszmában, ha nem akarod.

Annyira le akarnak terhelni, hogy csak fizesd a pénzt, dolgozz keményen, hogy se időd, se pénzed, se energiád ne legyen arra, hogy megállj és elgondolkodj azon, mi is történik veled és a szeretteiddel.

Nagyon nem szeretnék, hogy elhagyd az átverős játék színterét, ezért mindent megtesznek, hogy hozzákapcsoljanak a kitalált strómanodhoz, hiszen ők, profitérdekelt vállalkozásként nem tudnak mit kezdeni veled, mint élő nővel vagy férfival – csak egy másik jogi személyiséggel tudnak üzletelni, amilyen a strómanod is. Ezért nagyon fontos, hogy megtévesszenek, és azt hidd, hogy muszáj a strómanod nevében fellépned – ami nem igaz.

Egy sor bizonyítottan jól működő módszert vetnek be az összezavarásodra, nehogy rájöjj, mi folyik itt. Például csúcsra járatják a szórakoztatóipart. Na, nem mintha különösebb baj lenne a szórakoztatóiparral, de amíg lekötik a figyelmedet, nem fogsz feltenni kínos kérdéseket. Emellett a szórakoztatóipar termékein át újra és újra beléd sulykolják a „való élet” hamis képét, ahol mindenki a „kormány” alá tartozik, ahol a rendőrség tartja fenn a törvényt, ahol az adók kötelezőek, hogy a dolgok működhessenek, és ahol a dolgok birtoklását keményen adóztatják, hogy még csak eszedbe se jusson bármivel is rendelkezni.

Van egy másik, igen hatékony technikájuk is, és ez a félelem. Szeretnék, ha mindig félnél valamitől.

Félj a kitalált terroristáktól. Félj a katasztrófáktól. Félj az új betegségektől. Félj az idegen államoktól. Félj a gyengélkedő „gazdaság” nyűgeitől és az emelkedő inflációtól. Ha nem hiszed, nézd meg, hány negatív, lehangoló hír jut egy pozitív, felemelő hírre. Nem kell komoly kutatást folytatni, hogy lásd, a hírekben a súlyos negatív híreken van a hangsúly. Mindezt azért csinálják, hogy azt hidd, szükséged van egy kormányra és egy hadseregre, hogy megvédjen ezektől a feltételezett veszélyforrásoktól.

És nem is nehéz összeollózni egy rakás ilyen, mindenhonnan egyformán visszhangzó (ezért valóságosnak tűnő) negatív hírt, hiszen a világ nagyobb médiaügynökségeit ugyanaz az 5-6 magánkézben lévő cég irányítja.

Összegzés

Legfölülről MINDENT a kereskedelem törvényei irányítanak, évszázadok óta.

A jogot, a politikát, az oktatást, stb IS. Ahhoz, a rendszer beléd kapaszkodjon, el kell hitetni veled, a különben senkinek alá nem rendelt szabad akaratú élő lénnyel, hogy jogi entitás (lényegében cég) vagy, aki folyton (öntudatlanul, a körülményeket nem is ismerve) szerződik/szerződött velük, és így a szerződés terhei immár behajthatók rajtad.

Forrás: Meet Your Strawman

(folytatjuk)