Ismerd meg a STRÓMANODAT! – IX. rész – Társadalom

Most elérkeztünk egy igen érzékeny részhez, az Angol társadalomhoz. Határozottan kijelenthetem, hogy nem tudom mindenre a választ ezen a területen. A társadalom azon emberek csoportja, akik akaratlagosan csatlakoznak és ragaszkodnak egymáshoz azon meghatározott szabályok alapján, amelyeket a társadalom tagjai határoztak meg. Röviden fogalmazva, az a rendszer, melyet azon kereskedelmi vállalatok határoztak meg, amelyek Anglia felett az ellenőrzést gyakorolják, az egy társadalom. Mégpedig olyan, melynek egyaránt vannak jó, és rossz jellemzői. A józan ész azt mondja, hogy van előnye annak, ha bármely nagyobb közösség megszervezi magát és rendelkezik képzett specialistákkal, akik fizetett szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom többi tagjának.

Például annak, hogy gyűjt a közösség azért, hogy legyenek utak, vízszolgáltatás, csatornahálózat és hasonlók, feltétlenül van értelme. A nemzeti egészségügyi ellátás is jó dolognak tűnik, ahogy az állami nyugdíj és járandóság is azoknak, akik sajnálatosan betegségekkel küzdenek, vagy akik nem találnak munkát. Mindazonáltal a dolgok fel lettek forgatva azok által, akik hatalomban vannak, és akik azon helyzet kialakulását okozták, ahol ezek a dolgok inkább csak a saját végleteiket szolgálják, semmint a többségi társadalom szükségleteit. A képviselőtestületi adó lényegében egy védekező svindli, amire az emberek azt mondják, hogy fizetniük kell, különben erőt vetnek be ellenük.

Míg egy országos szintű egészségügyi szolgáltatás jól hangzó dolognak tűnik, arról számoltak be, hogy jó néhány gyógyszer ára a két évvel ezelőttinek a tízszeresére nőtt. Ez nagyon is látható, hiszen azon emberek, akik irányítják ezt a szolgáltatást óriási haszonra tesznek szert a gyógyszerek bevételeiből és valószínű, hogy sok más szolgáltatói ággal ugyanez a helyzet, akárcsak a parkolással, melyből évente milliókat profitálnak azokból az emberekből, akiknek nem lévén más választásuk, kénytelenek a kórház parkolóját használni. Szóval az, ami ésszerű rendszernek indult, átalakult valami egészen más dologgá. Meglehet, hogy ez egy túl cinikus nézőpont, de határozottan összhangban van azon más őrültségekkel, amelyek hasonlóan működnek.

A jövedelemadót a háborúval kapcsolatban, annak idején ideiglenes rendszabályként vezették be (és mégis ki szervez háborúkat?). Soha sem lett visszavonva, pedig akkoriban az ország sosem mutatta hiányát, amikor még nem létezett jövedelemadó. Az országot működtető kereskedelmi cégek alkalmazottai – azon emberek, akik megkülönböztetik magukat hangzatos címekkel, mint mondjuk a „parlament tagja”, vagy hasonló értelmetlen címekkel – rengeteg időt töltenek „új szabályok” kitalálásával – melyeket bevezethetnek anélkül, hogy túl sok ember észrevenné –, és azok „jogszabályokká” alakításával.

Az a határozott feltevésem, hogy minden jogszabályalkotó központi törekvésének kell lennie annak elhomályosítása, hogy a társadalom mely tagjainak kötelező fizetni. Amellett lehet érvelni, hogy „te választottad” a politikusaidat, így hát el kell fogadnod, bármit is diktálnak. Ez gondosan elkerüli annak a ténynek a felfedését, miszerint a politikusoknak ténylegesen semmi más dolguk nincs a nyilvánossággal, csak annyi, hogy adjanak valamit az embereknek, amiről azok azt hiszik, hogy beleszólásuk van a dolgokba, miközben a valóság az, hogy minden, ami történik, azt azok a (nem választott) cégtulajdonosok diktálják, akik hatalmon vannak.

A segély azok részére, akiknek szükségük van rá, jó és szükséges dolognak tűnik, de a hatalmon lévő emberek annak a támogatásának tekintik, hogy ezek a felnőtt emberek alkalmatlanok arra, hogy ellássák magukat, és szó szerint úgy gondolnak ezekre az átlagemberekre, mint a „barmokra” (az ő szavuk, nem az enyém). Amit figyelmen kívül hagynak, az a tény, hogy a sok-sok közvetett és közvetlen adók és illetékek, amiket kivetnek, valamint a szorgalmas és keményen dolgozó emberek alulfizetése miatt élnek az emberek mélyszegénységben, akiket ők megvetnek. Csalásra, lopásra és hazugságra hajlamosak, míg az átlagember számára ezek a dolgok kényelmetlenek. Tehát, ami egy jó és segítőkész rendszer lehetne, át lett alakítva egy olyan elnyomó dologgá, amelyik az embereket függőségbe kényszeríti. Míg bizonyos szintű társadalmi hozzájárulás – amikre az emberek fontos szolgáltatásként tekintenek – érthető és kívánatos dolog, a rendszert átalakították egy olyan mechanizmussá, amely az átlagembereket becsapja és rabszolgaságba hajtja.

Réges rég elérte a nevetségesség szintjét, hogy az átlagemberekkel fizettetnek jövedelemadót, képviselőtestületi adót, örökösödési adót, társadalombiztosítási járulékot, árfolyamnyereség adót, kamatadót, illetékeket ház vagy lakás vásárlásakor, általános forgalmi adót, parkolási díjat, repülőtéri illetéket, üzemanyagadót, útadót, import vámot, alkoholra kivetett adót, dohánytermékekre kivetett adót, jogosítvány megszerzéséért és meghosszabbításáért kiszabott költségeket, TV-adót… és a listát folytathatnám a végtelenségig, amely egyre csak bővül. Azok az emberek, akiket annyira beszippantott a rendszer hosszú-hosszú éveken keresztül, és oly sok pénzt fizettek már ki a rendszernek, nem akarják elhagyni azt, hogy ne veszítsék el a nyugdíjukat, amelyért már olyan régóta fizetnek. Mások egyetértenek abban, hogy megtagadják néhány dologért a stróman nevében történő fizetést – mint a képviselőtestületi adó, a TV adó és hasonlók. Ez személyes választás, és óvatosnak kell lenni, mielőtt bármit is tennénk.

Felhívom figyelmed, hogy a honlapnak nem célja a jogi szaktanácsadás, csupán a tények feltárása. Ha jogi tanácsadásra van szükséged, keress fel egy ügyvédet.

Forrás: Meet Your Strawman

(folytatjuk)

Az OP magyar szerkesztőjének megjegyzése

Az angol nyelvű forrás kb. 2010-2011-ben keletkezett. Azóta, igen jelentős jogi változás történt. Részletek itt:

Tájékoztató a bankok, „kormányok” és a vállalatok felszámolásáról

Hogyan érvényesítheted a UCC-ben rögzített jogaidat?

Megfelelő eszközök állnak a rendelkezésedre, hogy a jogaidat érvényesíthesd.