Ismerd meg a STRÓMANODAT! – III. rész

Bővítsük hát a strómannal, a születésünk pillanatában velünk párhuzamosan életre keltett egyszemélyes céggel kapcsolatos ismereteinket. Öveket becsatolni… kemény menet lesz.

Ha az I. és II. részt még nem olvastad, akkor kérjük, tedd meg.

Mint eddig megtudtuk – a stróman-rendszerrel kapcsolatos információk egyáltalán nem titkosak, legfeljebb érthető okokból nem verik nagydobra őket –, a stróman létezése akkor indul el, amikor egy brit (a cikk egy angliai írás alapján készült) szülőpár anyakönyvi kivonatot kér/ír alá a gyermekére. Ezt semmilyen valódi törvény nem követeli meg, de mivel nincsenek tudatában, mit csinálnak, a szülők belemennek a dologba. Látszólag csak arról szól, hogy elismerik, rögzítik, hogy ez és ez a gyermek neve, és hogy igen, ők a szüleik.

Ám a gyermek regisztrációjával elvesztik a tulajdonjogukat a gyermek felett (ezért lehet elvenni később tőlük a gyámügy ilyen-olyan indokolásával).

Kis kitérő: pár éve nagy port kavart az ügy, amikor egy ötgyermekes férfitől annak anyagi helyzete miatt a gyámügy elvette a gyermekeit. Ám az öt gyermek közül kettőnek nem volt anyakönyvi kivonata. A hatóság emberei pár nap múlva e két gyerekkel visszatértek, és visszaadták az apának őket: „Ezek a magáé!”

Amikor az egyén később aláírja a személyi igazolványát, az állammal szerződött személlyé válik, immár saját akaratból. Érdekesség: Erre nincs valódi törvényi kötelezettsége senkinek, legfeljebb nem kaphat a „céges” juttatásokból, úgymint állampolgárság, útlevél, tulajdonbejegyzési jog, közoktatás, stb.

Az állami tulajdonú gyerek számára viszont kötelezővé lehet tenni az állam által kontrollált oktatást, oltásokat, stb. Ez jogszerű. (bár a természetes törvények ellen szól és embertelen.)

A személy a cégé. Állampolgárnak is nevezik.

A stróman másik, hivatalos elnevezése: személy.

Te egy egyén vagy, egy ember, lélek egy testben, ám meggyőztek, hogy képviselj teljes azonosulással egy jogi fikciót, a TE NEVEDET HASZNÁLÓ személyt.

A személyi(!) igazolvány (és az összes dokumentum, ami NAGYBETŰKKEL utánozza az Amúgy Így írandó nevedet), a strómanhoz tartozik.

Érthető ez? Nem személy vagy, minden, látszólag téged érintő okiratodban a strómanra utalnak, mert veled, az élő lénnyel nem lehet mit kezdeni.

Van tovább is:

Minden, a helyi hatóságnál regisztrált vagyontárgy ténylegesen a helyi hatóság/állam stb. tulajdonává válik. A regisztrálni (angol registry) szó eredeti jelentése: a királynak adományozni. Lehet, hogy látszólag a tied (a tulajdonjogi bejegyzéseket a stróman nevére állítják ki) az ingatlan, a kocsi, ám ténylegesen csak használati, fenntartói jogod van felette. (Peter Fonda szerint: Próbáld meg nem fizetni az adódat, mindjárt megtudod, kié a házad). Ez minden lefoglalás, jelzálog alapja. A stróman (aki mellesleg tulajdona az adott államnak) szerződésben van az állammal, aki jogszerűen (bár nem törvényesen) járhat el a vagyontárgyai lefoglalásakor. Ezek a tények szintén nem titkosak, bárki utánuk járhat, ám jellemző módon még az igazságszolgáltatási rendszer beosztottai sincsenek tisztában vele.

Érdekesség, a Brit születési anyakönyvi bejegyzésen azt olvashatjuk, „Crown Copyright”, azaz nem egyéni tulajdon, a dokumentum a Koronához tartozik.

Nagyon nehéz megemészteni, de a rendszer szerint ténylegesen nincs semmilyen tulajdonod, ha az regisztrált vagyon. Persze értékesítheted egy másik strómannak (aki szintén a rendszeren belül van, és az állam tulajdona. Kvázi leányvállalat). Ekkor újraértékesítés folyamán új leányvállalathoz/strómanhoz/személyhez kerül KEZELÉSRE, HASZNÁLATRA a tulajdon, miközben újabb adókat, járulékokat, illetékeket szednek utána, de a tényleges, végleges rendelkezési jog az adott állampolgár államáé.

Ha a tied valami, miért fizetsz még utána, ha eleve az adózott jövedelmedből fizetted meg? A válasz: mert a házad, kocsid, telked, stb. most sem a tied. Azért van nálad a kezelésedben, hogy abból pénzhez jusson a tényleges tulajdonos.

Meredek? Egyes országokban dívik, hogy az értékesebb személygépkocsikat más országokban regisztrálják. Egyrészt ezt az ottani kisebb regisztrációs költségek indokolják, amit persze a károsult állam adóelkerülés címén büntet, ám a dolog mélyebb értelmű. Ha X országnál regisztrálja az illető a kocsiját (mert valahova muszáj), és Y országban gondjai akadnak pl. az adóhatósággal, Y ország nem teheti rá a kezét az X ország kvázi tulajdonára. Tehát ilyenkor nem pár száz-ezer fontos megtakarításról van szó, hanem egy vagyontárgy „biztonságba helyezéséről”. Nem csoda, ha EU ide vagy oda, az országok nem tekintik jó szemmel az idegen országbeli autóregisztrációt.

Érdekes módon egy személy viszonylag egyszerűen lemondhat az állampolgárságáról, a fő feltétel az, hogy egy másik állampolgársággal rendelkezzék. Azaz, soha ne essen ki a bárányka a rendszerből.

Másik, szívesen alkalmazott trükk, amikor azt sugallják, hogy egy idézésre feltétlen meg kell jelenned. Holott, ez csak egy modortalanul megfogalmazott meghívó, hogy lépj szerződésre a hatóságokkal. Persze nem HÍVNAK meg, téged, az egyént, hanem a SZEMÉLYT célozzák meg, csupa nagybetűvel, és mivel ez csak egy meghívó, tartsd észben, hogy van döntési jogod elfogadni. A JOGI SZEMÉLYISÉG csak egy darab papír, egy SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI BEJEGYZÉS, amit a haszonérdekelt „United Kingdom Corporation” bocsátott ki, és nem azonos veled, az emberrel.

Senki nem kényszeríthet szerződésre, ezért meg kell, hogy tévesszenek, hogy úgy lépj velük kapcsolatba, hogy közben nem tudod, mi is történik. Ez átverés, hiszen minden bíróság a „United Kingdom Corporation” nevű kereskedelmi cég alkalmazottja (D-U-N-S szám: 22-549-8526). E cég mellesleg nem leányvállalata egyetlen felsőbb cégnek sem, tehát úgy tűnik, ez van legfelül. Ha a fenti adatok helyesek (és azok), ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság mintegy 400 éve valódi törvénykezés nélkül működik, mivel az egész igazságszolgáltatási rendszert egy kereskedelmi cég irányítja.

Elég rossz üzlet bármilyen polgári ügyben a bírósághoz fordulni, mivel a bíróság dolga, hogy döntsön két egyet nem értő fél között, aztán megbüntesse a vesztest. A bíróságot nem érdekli, ki nyer és ki veszít, mivel az eredeti célja a profitszerzés tulajdonosai számára, tehát a feladata az, hogy pénzt hajtson ki azokból, akik elég bolondok ahhoz, hogy hozzá forduljanak. Ha megnézel egy idézést (ami tényleg csak egy meghívó), láthatod, hogy nem a te neved Áll rajta (John Smith), hanem a strómanodé (JOHN SMITH), és abban bíznak, hogy sikerül átverni, és eljössz, hogy képviseld a SZEMÉLYEDET/STRÓMANODAT.

Az „adósságok” kezelése

Mivel az átlagember bevételének igen nagy százalékát veszik el ilyen-olyan indokkal, nem csoda, ha sokan egy „adósságnak” tűnő dologba keverednek. A legtöbb ember ideje nagy részét azzal tölti, hogy miután megmondták neki, mennyivel tartozik, számolgat, hogy lássa, egyetért-e, stimmelnek-e a számára kiküldött számok. Mindez a nagy mágusok megtévesztésének eredménye, melynek célja, hogy eltereljék az illető figyelmét a lényegi kérdésről. A kérdés ugyanis tényleg nem az, hogy „mennyivel tartozom?”, hanem, hogy „tartozik-e itt valaki egyáltalán?”

Nem felejtettük el, hogy egy pénzügyi intézmény csak egy jogi fikció, és ténylegesen nem is létezik. Ennek következményeként csak más jogi intézményekkel tud üzletelni (lényegében másik dokumentumokkal), és igazából nem tud semmit kezdeni egy férfivel vagy egy nővel, mivel az nem egy jogi entitás. Fontos azt is tudnunk, hogy jön létre manapság a pénz. Mondjuk, korábban említett barátunk, James Martin kölcsönt szeretne felvenni, és ezért a Bepaly Bankhoz fordul, 10.000 Fontért. Érdekes módon, a hitelkérő nyomtatvány, amit először aláír, azt tartalmazza, hogy máris megkapta a 10.000 fontját., holott a kölcsönt még nem is hagyták jóvá.

Másnap, jóváhagyják a kölcsönt, és James kap egy csekket, amit alá kell írnia, hogy a számlájára tehessék a pénzt. Ezúttal nem megyünk bele az ilyenkor igen szokásos, különben igen érdekes háttéreseményekbe, de ne feledjünk, már kétszer adta aláírását a stróman nevében a 10.000 fontért, holott csak 10.000 font jelent meg a Bepaly Banknál nyitott számláján.

Minden jól megy néhány hónapig, ám végül James elveszíti az állását, és képtelen másikat találni. Nem tudja, hogy kezelje ezt a pénzügyi helyzetet. Az idő múlik, és Jamesnek nincs elég pénze, hogy valahogy törlessze a kölcsönét a Bepaly Banknak. Rövidesen leveleket kap a banktól, mi szerint köteles fizetni elmaradt részleteit, illetve ugyanígy eljárni a jövőben is. Ennek persze a legkisebb esélye sincs, hiszen Jamesnek nincs pénze és nem is tudja, mit csináljon.

Szerencsére eszébe jut, hogy szomszédja, Peter, több év gyakorlattal bíró független pénzügyi tanácsadó, így úgy dönt, hozzá fordul segítségért. Peter szívesen segít, így hát leülnek átnézni a papírokat. Peter ezt mondja Jamesnek: „Nem szabad félvállról venned az ügyet. Azonnal írj nekik, hogy egyetértesz minden törvényes pénzügyi kötelezettséged rendezésével, és ehhez kéred az alábbi feltételek teljesítését:

1. - a bank a könyvelése adataival igazolja a tartozás valódiságát
2. - igazolják, hogy a követelésük alapja egy aláírt számla.
3. - Mutassák be a mindkét felet kötelező szerződés másolatát, és mindezt tértivevényes levélben elküldve, hogy legyen harmadik feles igazolása, hogy a dokumentumot kikézbesítették

Minden levélen, amit aláírsz, álljon ez: "Without prejudice”, ami (a mindenhol érvényes kereskedelmi jog szerint – a fordító) azt jelenti, hogy fenntartod a törvényes jogaidat, és nem fogadsz el semmilyen szerződést, hacsak az a törvényes előírások szerint nem felel meg az alábbi négy feltételnek:

1. A vonatkozó adatok teljes bemutatása (nem árulták el, hogy a hitelt valójában az aláírásoddal hozták létre)
2. Egyenlő kockázat elve (ők semmi értéket nem raktak az asztalra, úgyhogy nem is tudnak semmit elveszíteni)
3. Törvényes szerződési feltételek és körülmények (itt valójában csalásról volt szó), és
4. Mindkét fél aláírása (a cégek nem tudnak aláírni semmit, mivel sem jogaik, sem elméjük nincs a szerződésre, lévén mind élettelen jogi fikció, harmadik fél pedig nem írhat alá szerződést senki nevében)

Peter azt mondja Jamesnek, értsen egyet azzal, hogy fizet, amennyiben megkapja a törvényes adósságra vonatkozó bizonyítékokat. Így az ügyet nem lehet a bíróságra sem vinni, mivel a bíróság csak vitás esetekben lép akcióba. Mivel azonban James egyetértett a fizetéssel, nincs vita, így a bírósághivatalból el kell, hogy utasítsa az ügyet. Ha a Bepaly Bank olyan bolond volna, hogy mégis próbálkozna, Jamesnek csak el kéne küldenie a levele másolatát, amelyben közli, hogy egyetért a fizetéssel, így az ügyet szélsebesen ejtenék (esetleg a Bank még büntetést is fizethet a bíróság idejének rablásáért).

A bank most bajban van, mivel eddig piszkos játékot űzött Jamessel és nem tudja a James által kért dokumentumokat bemutatni. James kérése minden szempontból jogos volt. Egy kölcsönszerződés igazi szerződés, ezért a feleknek minden adattal tisztában kell lenniük (ami itt nem állt fenn), mindkét félnek hasonló értéket kell felmutatnia (szintén nem történt meg), és a szerződést mindkét félnek alá kell írnia (amire egy bank képtelen). Így a bank tényleg bajban van.

A bank valószínűleg még küld majd egy hátralékokra vonatkozó összegző kimutatást, hogy meggyőzze Jamest. Jamesnek ezt udvariasan vissza kell küldeni, azzal, hogy ez a kimutatás nem egy számla, úgyhogy legyenek szívesek a kért, aláírt számlát bemutatni. Megpróbálkozhatnak még a kölcsönkérelmi nyomtatvány fénymásolatának elküldésével, Jamesnek ekkor azt kell válaszolnia, hogy sajnálja, ez nem egy szerződés, mivel csak az egyik fél írta alá (ő maga), ő még mindig a mindkét fél által aláírt szerződésre vár.

Ezen a ponton a bank jó eséllyel elhallgat, és többé nem levelez Jamessel. Jamesnek ismét írnia kell nekik, miszerint amennyiben a kért leveleket 15 (esetleg 30) napon belül nem kapja meg, úgy tekinti, az adóssága nem áll fenn.

A bank ekkor vagy csendben marad, vagy kijelenti, hogy az adósságot semmisnek tekinti. Ha a banktól telefonhívás érkezne, udvariasan szólni kell nekik, hogy ebben a témában csak írásban szeretnénk kommunikálni, majd letenni a telefont. Ha a megadott időszak végéig a bank nem válaszol, Jamesnek ismét írnia kell nekik, hogy mivel a megadott idő lejártáig a bank nem igazolta az adósság valódiságát, James úgy tekinti, az adóssága semmis, és kéri, hogy a bank ezt erősítse meg írásban. A bank ekkor legtöbbször írásban is megerősíti, hogy nincs adósság, nincs tartozás, ha pedig nem írna, akkor felhagy a fizetésre felszólító levelek küldözgetésével.

Megérteni, hogy mindez miért van így, nem egyszerű dolog a legtöbb ember számára. Sokan azt gondolhatják, de hát ez esetben kifosztottuk a bankot, pedig koránt sem erről van szó. Kíváncsiak, miért?

Forrás: Meet Your Strawman

A következő részben bemutatjuk, mi történik ilyenkor a háttérben.

(Folytatjuk)