Legvégső, összefoglaló jelentés ∞ PARADIGMA ∞

Íme a korábban sokszor említett, a világ pénzügyi/gazdasági problémáinak gyökeréig leásó vizsgálati jelentés, a Paradigm Report, amelynek eredeti közzététele itt található: OPPT Initial Investigation: The Paradigm Report

Heather és társai e vizsgálat alapján – miután látták, hogy a rendszer valóban menthetetlenül korrupt és elnyomó –, döntöttek úgy, hogy a később megalapított OPPT dokumentumain át a nemzetközileg érvényes és elsőbbséget élvező kereskedelmi jogrendszer segítségével felszámolják a nagyvállalatokat, a vállalatként bejegyzett és működő kormányokat és bankokat.

A VIZSGÁLATI FELHATALMAZÁS ÖSSZEFOGLALÓJA:

PARADIGMA - VÉGSŐ EREDMÉNYEK ÉS KONKLÚZIÓK

1. A „közforgalomban-lévő-magánpénz” bankrendszere, az „Egyesült Államok Központi Jegybankja (FED)” fenyegetést jelent:
   1. az egész emberiségre és annak elidegeníthetetlen jogára és szabadságára

   2. az államra és a nemzeti amerikai biztonságra

   3. a nemzetközi biztonságra

   4. a globális biztonságra

   5. a főigazgató FED-del szembeni biztonságára

   6. az államokon belüli, a nemzeti, a nemzetközi és a globális kereskedelemre

   7. az igazságra

2. A „közforgalomban-lévő-magánpénz” bankrendszer a folyamatos alapja és legfőbb tere az emberiség, a szuverenitás, a szerződés és az egymáshoz való kapcsolódás ellen elkövetett mindenféle bűncselekménynek, beleértve de nem kizárólagosan a béke megbontását, a jogsértést, a kikényszerített szolgaságot, mely törvénytelen csalásokon, erőszakon, kényszer alkalmazásán, lopáson és megtévesztő cselekményeken keresztül valósul meg.

3. A bűncselekmények láncolatának az abszolút és végső állomása a Központi Jegybank és ennek elöljárói, mint a szövetségi bankjegyek kibocsátói.

4. A fenyegetésekre és a globális felelősségvállalás csökkentésére való egyetlen megoldás az Egyesült Államok bankrendszerének átalakítása a már kipróbált és valós „magánhasználatú közpénz” bankrendszerre, az államok központi bankjainak és a nemzeti központi bank részvételével.

5. Az Amerikai Állami Bankrendszernek, a kormánynak, és különösen a törvényszéki rendszernek 100 százalékosan átláthatónak, felelősségre vonhatónak és elszámoltathatónak kell lennie.

6. A magánbankrendszer képviselői Woodraw Wilson óta szünet nélkül befolyásuk alatt tartják az Amerikai Kormány legfőbb hivatalait, valamint a kongresszuson, a lobbikon, és a multinacionális nagyvállalatokon keresztül létrehoztak egy külső támogatási rendszert.

7. A magánbankrendszer képviselőinek gondos kiválasztásán és elhelyezésén keresztül az Amerikai Egyesült Államok Kormánya a magánbank-rendszert szolgálta és szolgálja Amerika és a világ népességének kárára és hátrányára; a magánbankrendszer törvénytelenül kényszeríti ki globális szintű alapelveket.

8. Törvényesen és ténylegesen kizárólag az Egyesült Államok Közvagyon Kezelő Társaságának közvagyon-kezelői és az Amerikai Államok közvagyonának kezelői vannak abban a tiszta, valódi és rangelső pozícióban, hogy arra utasítsák az új bankrendszert és a kormányt, hogy vizsgálják felül a saját rendszerüket.

9. Kizárólag az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormánya, hivatalai, irodái, valamint ezek hivatalai, képviselői, illetékes személyei és jogutódjai azok, akik helyreállíthatják a nemzeti és nemzetközi hitelességüket az elöljáróikon keresztül… az Egyesült Államok Közvagyon Kezelő Társaságának közvagyon kezelői és az Amerikai Államok közvagyon kezelői között.

10. A közvagyon kezelőknek megfelelő elismerést és támogatást kell kapniuk a kormánytól, a világ kormányaitól és uralkodóitól.

11. A közvagyon kezelőinek megfelelő elismerést kell kapniuk a közvagyon felügyelői által, azért hogy helyreállítsák az egyensúlyt és a humanitást szerte a világon.

12. Tiszta és átlátható megegyezés kell, hogy létrejöjjön a közvagyon kezelői és a világ régi-paradigmájú haszonélvezői között, hogy elkezdődhessen a végleges megállapodás minden olyan illegálisan eltulajdonított értéket illetően, mely az emberiség szenvedésének korszakához vezetett.

13. Minden nemzet és kormány, minden élő személy bármilyen helyen, irodában, vagy pozícióban meg kell, hogy határozza önmaga számára, hogy
    1. a régi paradigma túszaként szabaddá tegye-e önmagát (jog)elődjének választásától; vagy
    2. bűnrészességet vállal a régi rendszerrel és az emberek rabszolgaságban való tartásában.
    Mindenkinek azonosítania kell önmagát a szabadságért, vagy azért, hogy példaként szolgáljon a „paradigma” alkalmazásán keresztül.

PARADIGMA-KIÉRTÉKELÉS - a közvagyon kezelői

A közvagyon kezelői elkészítették és közzétették a beszámolójukat. A vizsgálat vezetője ellenőrizte ezt a jelentést. A vezető javaslata elfogadásra került, miszerint a köztulajdonban lévő bankrendszer struktúrájának, megvalósításának és végrehajtásának minden organikus tervét személyesen kell teljesíteni. A vizsgálat vezetője javasolta, majd elfogadtatta a „közvagyon-kezelőjének közvetítői” pozícióját annak érdekében, hogy az találkozókat szervezzen a végleges döntés érdekében a bank-rendszer és a tiszta kormány megvalósulásának struktúráját, felügyeletét és rendjét illetően.

A közvagyon kezelői teljes mértékben kompetensek;

A vagyonkezelők feddhetetlenek, valamint a szavaik és tetteik bizonyították, hogy túllépve az amerikai emberek érdekeit és az amerikai föld határát, az emberiség és a világ javát szolgálják;

A vagyonkezelők közvagyonkezelői pozíciója világosan meghatározott, tudomásul vett, elfogadott, aktív és feddhetetlen; a régi és ártalmas paradigmák támogatóinak és szószólóinak erőfeszítései ellenére a változások bekövetkeznek.

A vagyonkezelők igazságosak, a saját tudatosságukra támaszkodva semlegesek az emberek megítélésében; tudva, hogy minden egyes ember magában hordozza az ítélőképességet és megbocsátást, mint ahogy az emberi szabad akaratot is.

A vagyonkezelők szándékában áll, készek és képesek arra, hogy támogassanak minden egyes személyt a saját maga megítélésében és az általa okozott károk helyrehozásában, ugyanúgy, ahogy azt önmagukkal szemben is alkalmazzák.

A vagyonkezelők elismerik azt, hogy Amerika hivatalnokai és irodai alkalmazottai magasan képzettek, és az új paradigma alkotmányával és cikkelyével összhangban képesek végrehajtani a munkájukat, melyet a „közpénz-személyes-használatra” rendszer tart fenn állami és nemzeti szinten. Elismerik továbbá, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányát és törvényszéki rendszerét meg kell tisztítani, mely azért szükségszerű, hogy a hitelességét világszerte helyreállíthassa.

Ez alapvető fontosságú a világ számára, hogy lehetőséget teremtsen a magánbankok önző, profittermelő rendszerétől, valamint a visszaélés, bűnözés és rabszolgatartó rendszertől való megszabadulásra, mely a világ történelmének az elmúlt csaknem egy évszázadában része volt.

A vagyonkezelők sokfélék a hátterük, szakértelmük és adottságaik tekintetében, azonban a pozíciójukat illetően mindegyikük eredeti forrás, integritás, tisztaság és elkötelezettség, egy lehetséges kivétellel. Mindegyik vagyonkezelő „érzékelő” és „akkumuláló”.

Jelenleg csak egy közvagyonkezelő van, akinek kitartását a vizsgálat vezetője nem tudta megállapítani: Tucker-Rey.

A vagyonkezelők évtizedeket töltöttek azzal, hogy organikus struktúrát és tervet teszteltek és készítettek elő, azért hogy a végső verziót közösen alakítsák ki, valósítsák meg és végrehajtassák a vagyonkezelők, a kormányok, a felsőbb hatalmak, a felügyelők, a Föld és a mindenek forrásának együttműködő erőfeszítésein keresztül.

A vagyonkezelők szempontja és megközelítése kompetens, nem részrehajló, nagylelkű és elegáns.

A vizsgálat vezetőjének közvetlen lehetősége volt megfigyelni, megvizsgálni, tesztelni és ellenőrizni a vagyonkezelők többségét a legfelsőbb és legmélyebb szinteken.

A vizsgálat vezetője teljes elfogadását, jóváhagyását és elismerését adja a közvagyon kezelői és azok tevékenysége számára.

PARADIGMA — HÁTTÉR-ÖSSZEFOGLALÓ

2008. októberében a Felhatalmazott/Megbízott Vezető megrendelt egy vizsgálatot annak érdekében, hogy megkezdődjön a korszerűsítés a ház és annak tagjainak időbeosztását és belső működését illetően, mivel hatalmas méretű pazarlás valósult meg a bankok, a kereskedelem és a pénzügyi vállalatok nagy mennyiségű, tisztességtelen „vagyonának” köszönhetően. A vizsgálat eredeti céljai kizárólag belső vizsgálatra vonatkoztak, azaz:

1. A csalás kiinduló pontjainak beazonosítása és vizsgálata, valamint ebből kiindulva az eredeti forrásig való visszavezetés;
2. Opciók felkutatása és prezentálása a belső adatbázis számára, melyek könnyen és azonnal frissíthetők a külső forrásokból, hogy feljegyezzék és nyomon kövessék a morális bűnözőket, a közvetítő közeget és a csalás eszközeit;
3. A kreatív opciók és források beazonosítása és megvizsgálása
4. A ház biztonsági protokolljának áttekintése és megerősítése; az esetleges globális indítékok és hatások beazonosítása, melyek felvetették az esetleges belső megoldásokat

Alapvizsgálatok (Annex1): kb. 2010. januárjában befejeződtek.

Utánkövetési vizsgálatok: kb. 2010. júliusában befejeződtek.

A vizsgálat összefoglalása: A tisztességtelen „vagyon” általános kiinduló pontjai forrásukban kerültek beazonosításra, mivel a brókerek és a visszakövetés elvezettek az eredeti forráshoz, magukban foglalva a bankrendszer legmagasabb szintjeit. Az utánkövetés és a nyomonkövetés felfedte, hogy valójában a bankrendszer legmagasabb szintje a tisztességtelen „vagyon” általános kiindulópontja és létrehozója.

A ‘vagyont’ aztán – akár közvetve, akár közvetlenül - általában a brókereknek adják át, majd a rendszeren keresztül visszakerül. Ezt a kimutatást kiegészítette és megtámogatta egy olyan adat, mely szerint a bankhivatalnokok burkoltan megszűrték a kényes kliens-információt, hogy aszerint válogassák ki a külső személy(eke)t, „csoportokat”, hogy a pénzügy-iparban az a bankárok személyes meggazdagodását elősegítse. A leplezett külső befektetési lehetőség rendszerint a következő három mód egyike szerint kezdődik:

1. a bank azt állítja, hogy „megvizsgált” számtalan potenciális befektetési lehetőséget, majd prezentálja a saját csoportját, mint azt a csoportot, ami a legmegfelelőbb az ügyfélnek.

2. kliens-érzékeny információt szivárogtatnak ki, így a bankárok partnerei kívülről közelíthetik meg az ügyfelet, és miután jól ismerik, úgy manővereznek, hogy végül a kliens a bankárnál kössön ki a „befektetési” lehetőség miatt, - és az „áldozat” még csak nem is tud róla, hogy ezt előre kitervelték;

3. a bankár kihasználja és visszaél a kliens számlájával/vagyonával, anélkül, hogy a kliens erről tudna, és beleegyezését adná egy olyan bánásmódhoz, mely lényegében kinyomozhatatlan. Az utolsó opció általában a legmagasabb pozíciókat célozza meg: a belső pénzügyi intézményekben a beosztottak kezelését, de a külső intézményekben is a magánkézben lévő központi bankokat és kormányokat. Ezek a morális bűnözők gyanútlan személyeket használnak, hogy megvalósítsák a terv részekre tagolását. A biztonsági protokollokat belsőleg ehhez igazították. Az intel-forrásokat megerősítették. (Intel: Intelligence Information rövidítése, kormányok által összegyűjtött titkos információ/hírszerzési információ – ford.) Az intel működéseket alcsoportokra osztották a biztonság miatt. A ház jó-hírét illetően a belső megoldások globális ok-okozati viszonya nagy jelentőségű a banki, kereskedelmi és pénzügyi körökben és a globális kormányban. Az szakág konszenzusa: az erkölcs nem nyereséges.

KONKLÚZIÓ:

• a csalás és a korrupció túlságosan nagy;
• ennek hatásai globális méretűek;
• a magántulajdonban lévő bankrendszereket, vagy ahogy az elmúlt csaknem 100 évben megismertük, a „magánpénz-közhasználatra” rendszereket felemésztette a saját hajtóerejük: a kapzsiság, mely arra a pontra juttatta a rendszert, hogy az önmagát robbantsa szét;
• a bankrendszer minden ipart, minden embert, minden cselekedetet érint a Földön, és ennek hatása globális és rendszerszintű;
• a bankrendszer a jelenlegi formájában nem fogja túlélni a folyamatos és exponenciális kollektív tudatosság ébredését, mivel a benne rejlő erő kiegyensúlyozza az igazságtalanságot;
• haszontalan a morális bűnözők azon igyekezete, hogy a személyes nyereségüket átváltsák vagyonra, hogy így elkerüljék a végső felszólítást az igazságosságra, mivel ezek a konverziók már kellőképp ismertek: tisztátlan alapok vásárlása, rabszolgaságban megtermelt tőke, - az útvonal minden egyes állomása tisztán követhető.

2009. márciusában a Felhatalmazott/Megbízott Vezető elrendelte, hogy a vizsgálat paraméterei terjedjenek ki a Vizsgálat Vezetője által összegyűjtött adatok kölcsönhatásaira. Mivel a különböző rendszereket valamint a rendkívül érzékeny és lekorlátozott adatokat illetően az adatbázis és ennek átlátása exponenciális mértékben megnőtt, a Felhatalmazott/Megbízott Vezető arra utasította a Vizsgálat Vezetőjét, hogy változtassa meg a kívülre irányuló céljait a következőkre:

1. A magánbank-rendszer megvalósítására és fenntartására mutasson be lehetséges alternatív megoldásokat és stratégiákat.

2. Határozza meg a kulcs-tényezőket, mellyel az emberek azonosulni tudnak, hogy azt platformként használják a haldokló magánbank-rendszerek helyett, vagyis: a „magánpénz-közhasználatát” felválthassa az eredeti „közpénz-magánhasználatra” rendszer.

3. Azonosítsa be, vizsgálja meg és tesztelje azon főbb munkaterületek gyenge pontjait, melyek alapvető fontosságúak, hogy a magánbankrendszer megszűnjön.

Előkészítő vizsgálatok*: kb. 2009. februárjában befejeződtek.

Vizsgálati terv az utánkövetésre: kb. 2009. márciusában befejeződött, majd azonnal tesztelésre került.

A vizsgálat összefoglalása:

Egy régi paradigma, mely a működésének és a fennállásának legvégén tart. Megvalósításának jelenlegi központi módja a „magánpénz-közhasználatra” rendszer és a „nyereségorientált jogi testületek” rendszere. Az eredeti amerikai kormányt ügyesen átalakították, majd a világ más vezetőivel fenyegetés, erőszak és kényszer alkalmazásával fokozatosan elfogadtatták azt. Az amerikai és a világ lakosai tudatlanul elfogadták ezt, s ez aztán önkéntelen rabszolgaságot eredményezett; Mindez törvénytelen, lelkiismeretlen, csalárd és piszkos eszközökkel és módszerekkel valósították meg, és bármiféle felelősségre vonhatóságot nélkülözve kényszerítették ki. Az áldozatok száma milliárdokban mérhető. A jelenlegi magánbank-rendszer működésére irányuló számos lehetséges alternatív megoldás került felkutatásra, valamint az irányelvek és a protokollok elkészültek és ehhez igazodtak, de minden teszt teljesen megbukott.

Amerikában a magánbankrendszer vezetője, aki a leginkább említésre méltó, a „Rothschild Ház” fenntartójának feje úgy látja, hogy az ő titkos szándékukat, terveiket, önteltségüket és arroganciájukat a saját Ügynökeik mentalitása árnyékolta be, mely a magánbank-rendszer és a globális stabilitás önpusztításához vezetett.

Ez eddig még nem adna okot az aggodalomra sem a legfelsőbb Vezetőnek, sem a világ többi Elöljáróinak. A fő bökkenő az, hogy a közös kollektív tudatosság váratlanul és kiszámíthatatlanul olyan mértékben emelkedett, hogy a saját előre bebiztosított tartalékrendszerük használata megvalósíthatatlan anélkül, hogy a közrendet megbontsák, valamint hogy a Vezetők és Ügynökeik beavatkozásával tömegpusztítás történjen. Az ügynökök számára engedélyezték, hogy bizonyos fokig közrendbontást és tömegpusztítást eszközöljenek a cél érdekében és az Elöljárók szándéka szerint. Most viszont az Elöljárók lettek ugyanezen eszközök áldozatai. Az Elöljárókra mindig is jellemző volt a széthúzás és a kapzsiság, viszont most a legfelsőbb Vezetőnek lehetősége nyílt arra, hogy rálásson az Ügynökeik politikai és anyagi befolyásának erejére, melyet gyakran a fiatal tagság és a világ többi Elöljárói táplálnak. Ezektől függetlenül, az Összes Elöljáró úgy fogja találni, hogy az Ügynökök és a fiatal tagság tevékenysége ugyan eleinte szükséges, később tolerálható volt, mostanra viszont elfogadhatatlanná vált.

Mindegyik közül a legelfajzottabb és veszélyt jelentő Ügynökség a „Texas Camp”. (ifjabb és idősebb Bush, Bill Clinton, Rumsfeld és Cheney – a Fordító). Minden kísérlet, hogy féken tartsa az Ügynököket és a létrehozott hálózataikat, időigényes, pénzrabló és kellemetlen a legfelsőbb Vezető és a világ más Elöljárói számára. Mindegyik Elöljáró kezdi felismerni azt, hogy az Ügynökök veszélyt és fenyegetést jelentenek nemcsak az emberiség kiszemelt áldozataira, hanem a legfelsőbb Vezetőre és a világ más Elöljáróira is. A csalást nem lehet kontroll alatt tartani vagy kiküszöbölni a magánbank-rendszerben, mert azt már csírájában magában hordozza.

A legfelsőbb Vezető és a világ többi Elöljárói elvesztették az irányítást az Ügynökeik felett, ami annak köszönhető, hogy az ügynökök arrogánssá, önérdek- és profit-függővé váltak. Az összes Elöljáró tétlensége ellentétes a korábbi megegyezésükkel és lerombolja az ön-korrekció képességét, ami fenyegetést jelent az életképességükre és túlélésükre nézve.

Ahogyan az Amerika történelmében az 1930-as éveket megelőzően észrevehető volt és többször igazolódott, az egyetlen megoldás, mely megakadályozza a magánbank-rendszerrel együtt járó fenyegetést és a jogtalan visszaélést, kizárólag az a „közpénz-magánhasználatra” bankrendszer, amelyet a jól informált polgárok és a kormányuk valósít meg és juttat érvényre, valamint az egész világ elismer.

A gyors közreakciónak köszönhetően a magánbank-rendszer két korábbi tesztje egy rövidebb életciklus alatt lefutott, mivel a jól informált és éber emberek kikényszerítették az Elöljáró ügynökei elleni szankciókat. Az oktatás és a törvénykezés voltak azok a főbb területek, melyek manipuláció alkalmazásával alapvető tényezőként játszottak szerepet a legutolsó, és jelenleg is fennálló bankrendszer konzerválásában.

A második tesztelés alkalmával a közember és a törvényhozás kohéziósan egyek és ugyanazok voltak. Az igazságszolgáltatás hivatalos jelleget öltött, azonban felismerhető volt, hogy e mögött a köz érdeke állt. Azok a képzett polgárok és törvényhozók, akik nem különültek el a közemberektől, ártalmasak voltak a két tesztelt magánbank-rendszerre nézve, és így kulcsfigurái lettek azok végső összeomlásának. Ezt követően szükségszerűvé vált, hogy újra lerombolják az értelmiséget, és elválasszák a törvénykezést a köz javától.

A média és az oktatási rendszerek kulcsterületekké váltak, hogy kitermeljék a műveletlen réteget. Évtizedek leforgása alatt, lassan és szisztematikusan különféle szabályzásokkal manipulálva beszűrődtek az iparba, hogy megcélozzák azokat, akik jártasak a közérdeklődésben és paradigmákban azért, hogy elérjék a degradálódás kellő szintjét és a jelenlegi megszűrt médiánkat. Média-holdingokat erősítettek meg csak azért, hogy bizonyos Ügynökök fenntarthassák a manipulációt. A technológia fejlődésével a telekommunikáció szintén a fő területekhez csatlakozott.

Az internet létrehozása volt legnagyobb hatással a változásokra, és még mindig a legnagyobb fenyegetés a magánbank-rendszer számára. Az internet az egyetlen probléma, melyet meg kell fékezniük. Kissé humoros, hogy az összes alapszabály az internet-felhasználók adottságaira támaszkodik, és mégis mindegyik Elöljárót annyira elvakítja saját önteltségének arroganciája, hogy képtelenek felismerni azt, hogy a technológia igazi mesterei a kortól függetlenül jól tudják, hogy a régi paradigmának nincsen célja, és bár burkoltan, mégis eltökélten hozzájárulnak az új kollektív tudatosság paradigmájára való áttéréshez.

A háttere miatt az Igazságügy sokkal érdekesebb volt a Vizsgálat Vezetője számára. A törvénykezésnek kellett, hogy legyen egy partnere, minthogy egy képzetlen, tudatlan igazságügy nem lehetett egy realisztikus vagy hatékony opció. Azonban kezdetben nem volt ezt olyan könnyű beszivárogtatni. Miután a „kommunizmus” már elcsendesült az amerikai földön, valamint az oktatás és a média-ipar is meglehetősen kontroll alatt állt, a valóságos, alkotmányra alapozott jogi oktatást burkoltan alakították át a jelenlegi rendszerre. Ezt úgy érték el Amerikában, hogy a BAR-t (British Accreditation Registry) beszivárogtatták a legmagasabb szintű bírói kinevezésekbe, ami biztosította a szakma legmagasabb pozícióit helyi, állami és nemzeti hivataloknál és vállalatoknál. Azonban ez addig nem volt lehetséges, amíg a BAR a kommunista-listán volt. BAR-ral kapcsolatos vizsgálatokat végeztek a múltban, és politikai, valamint pénzügyi befolyást gyakoroltak, hogy elhallgattassák őket; mint ahogy ez igaz azokkal szemben is, akik megvizsgálták az amerikai csődöt, a Szövetségi Tartalékbankot, stb. Bárki, aki ellenezte a politikai és pénzügyi befolyást, bebörtönözték, eltüntették, elhallgattatták, vagy egészen a közmegsemmisülés határáig szégyenletesen lejáratták.

Sok bizalmas információ származik a legfőbb Elöljáró saját házából, a világ többi vezetőinek házából és a mi házunk szokásos hírforrásaiból. A magánbank-rendszer és ennek Elöljárója elkötelezettségének múltbéli szintje tagadhatatlan. A múltbeli tárgyalási és megvalósítási készség annak érdekében, hogy a magánbank-rendszer világszintű elfogadottságot élvezzen, zseniális és könyörtelen. Elrémítőek azok a szándékok és akciók, melyek a megvalósítást és a fenntartást szolgálják, és amikor ez közismerté vált, mindig is elutasítást váltott ki az emberekből. A múlt és jelenlegi magánbank-rendszer fenntartására használt előre megfontolt szándék, számítás, tervezés, állandó újraértékelés és kiigazítás bizonyítéka a közemberek számára elérhető. A nyilvánosság válogatott ügynökei és a megfigyelők nyomon követték, megvizsgálták és megőrizték a bizonyítékot, amíg az infrastruktúra és a tröszt tagjai meg nem jelentek. A globális intel szintén őrzi a jelentéseket, utasításra várva. Kezdetben az eredeti amerikai kormány hivatalainak, irodáinak és az általános testületeinek vezetői nem voltak korruptak. A jelenlegi amerikai kormány vezetői, hivatalai, irodái, - amennyiben korruptak, – csak amiatt azok, mert az örököseik saját önérdeke, profitja és arroganciája, valamint a létezésük eredeti forrásának jogutódjai, ügynökei és megbízottjai ezt megkívánják.

A Felhatalmazott/Megbízott Vezető és a Vizsgálat Vezetője együttesen azonosította be az amerikai jelzálog ügyet (Függelék 1), mint annak kulcs-eszközét, mellyel az emberek azonosulni tudnak. Ezt annak érdekében tették, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Föld lakosai számára egységes fórummá váljanak, hogy a haldokló magánbank-rendszert, vagyis a „magánpénz-közhasználatra” rendszert felválthassa a „közpénz-magánhasználatra” rendszer. A Vizsgálat Vezetője és a Felhatalmazott/Megbízott Vezető megbeszélte és egyetértésre jutott a globális team tagjaival abban, hogy a Vizsgálat Vezetője maradjon az államokban és a saját otthonát használja a teszt-vizsgálatra; és hogy a Vizsgálat Vezetője egyedülálló helyzetben van, hogy a „közpénz-magánhasználatra” rendszer végső megvalósításának és a valódi igazság újbóli visszahelyezésének maradék pontjait tesztelje és kitisztítsa.

A közvagyonkezelők kapcsolatot kezdeményeztek a Vizsgálat Vezetőjével 2010. december 10-én, és arra vonatkozó adatokat szolgáltattak, melyeket feltehetően nem voltak ismertek az Felhatalmazott/Megbízott Vezető, a Vizsgálat Vezetője és az állami vagyon svájci őrei előtt, valamint az előzetes vizsgálatokkal kapcsolatos olyan összefüggő részleteket és a jelenlegi ügyeket, melyek a kereskedelem, a bank és a pénzügy legfelsőbb szintjét fertőzik meg.

A „társadalmi normák” felülvizsgálatával a legkevesebb a valószínűsége annak, hogy ennek az információnak a birtokába kerülnek. A Felhatalmazott/Megbízott Vezetővel és az intel forrásokkal való kiterjedt ellenőrzés az ellenkezőjét bizonyította. A Felhatalmazott/Megbízott Vezető utasítása révén, meghívták a vagyonkezelőket, hogy megfigyeljék és asszisztáljanak a vizsgálat végső szakaszában annak érdekében, hogy a Vizsgálat Vezetője kiértékelhesse a vagyonkezelők kompetenciáját, szándékát és pozícióját. Az értékelés közös eredményként jött létre. A szándékuk megegyezett a vezetőével, vagy talán még inkább minden részletre kiterjedő volt, mivel ők beleértették azt is, hogy az új bankrendszer csak akkor működhet és maradhat fenn, ha Amerikában az igazságszolgáltatás teljes áttekinthetőségen alapul, melyet minden egyes Törvényszéki hivatalnok, dolgozó és illetékes teljes személyi felelősségével biztosít. A Vizsgálat Vezetője két hónapon keresztül vizsgálta a Bíróságot és a hivatalnokai, dolgozói és illetékesei felelősségének jelenlegi rendszerét. Miközben, az ügynökök általában a személyes felelősségük teljes tudatában dolgoznak és a törvényszéktől is elvárják, hogy illeszkedjen a rendszerbe, a gyakorlatban a felelősségre vonás és elszámoltathatóság nem létezik, t.i. a Törvénykönyv és a rendeletek közzétételt igényelnek mielőtt a jogi vagy közhivatalba kerülnek. Azonban magánszerződéseket, munkaszerződéseket vagy mást, ami „ártalmatlan záradékot” vagy egy hasonló mentelmi jogot tartalmaz, nem tesznek közszemlére. Továbbá bizonyos fokig védik az alacsonyabb szinteket a hozzáférés korlátozásával és az igények feldolgozásával, melyeket olyan közigazgatási területek önkormányoznak, ahol a törvényszék háza összejátszik a Biztosítási Iparral.

A Vizsgálat Vezetője jelentette az eredményeket és konklúziókat (alábbiakban megtalálható) a Felhatalmazott/Megbízott Vezetőnek = „zöld utat” adva arra, hogy a „közpénz-magánhasználatra” rendszer megvalósítására felkészítsék a fórumokat állami és nemzeti szinteken. Önálló, részletesebb jelentés bocsátható ki a felszámolási és a jogi esetekre.

KONKLÚZIÓ: A (globális) magánbank-rendszer Amerikában fenyegetést jelent az állami, nemzeti és nemzetközi biztonságra, fenyegetés az emberiségre, akik rabszolgákká váltak és igazságtalanul hozzájárultak az elöljárók szelektív gazdagodásához. Még érdekesebb, hogy a magánbank-rendszer már fenyegetést jelent az összes elöljáró (az amerikai magánbank-rendszer legfelső vezetője és a világ elöljárói) számára. A megfékezhetetlen ügynökök általi fenyegetés jelentősen csökkenthető, amennyiben az összes elöljáró és a közvagyonkezelők egyezséget kötnek. Amint az önkéntelen szolgaság és az igazságtalan meggazdagodás végső felszámolására irányuló megállapodás folyamata elkezdődik, egyes egyéneket, különösen a megfékezhetetlen ügynököket, burkoltan és égbekiáltó módon az önérdek, a saját nyereség és az önfenntartás fogja felfedni, hogy a saját döntésük szerint példaként szolgáljanak.

PARADIGMA – SZÜKSÉGES LÉPÉSEK

1. Egy közvetlen személyes találkozás Heather Ann Tucci-Jarraf (a közvagyonkezelők képviseletében) és Karl Langenstein (a képviselők részéről) között: a közvagyonkezelők a Vizsgálat Vezetőjével folytatott beszélgetései során világossá vált, hogy a jelenlegi rendszer működtetői számára elérkezett az idő új paradigma megvalósítására. Ennek nemzeti és állami bank-rendszerét az a vagyon biztosítja, amelynek a svájci őrök felügyeletében kell maradnia. Ezért kinevezték Heather Ann Tucci-Jarrafot a Közvagyonkezelői Közvetítői posztra, hogy segítse Karl Langensteint, hogy megszervezhesse azon találkozók protokolljait és feltételeit, melyre a közvagyonkezelők és azok között kerül sor, akik a bankrendszer, a kormány – különösen a törvényszék –, megtisztítását fogják strukturálni, megvalósítani és érvényre juttatni. A találkozók a rabszolgaságon és más, emberiség ellen elkövetett bűncselekményeken keresztüli igazságtalan meggazdagodás hivatalos rendezéséért jönnek létre. Ezen a mostani találkozón részletesen átbeszélik a meghatalmazásokat, utasításokat, az előzetes terveket és követelményeket. A végső tervek, meghatalmazások, utasítások és feltételek száz százalék jóváhagyást kívánnak mindkét oldaltól.

2. A vagyonkezelők, különösen Charles C. Miller, már deklarálták, hogy tudomásuk van a rabszolgatartó rendszer fennállásáról, és méltányossági felhívást nyújtottak be, ami kellőképpen szolgálta mindegyik felet. A vagyonkezelők szándékában áll, készek és képesek arra, hogy a lakosság kárának csökkentésére irányuló tárgyalások végső időpontjaira ajánlatokat fogadjanak.

3. Egyetértés volt abban, hogy kizárólagos felhatalmazást kapjon Karl Langenstein, hogy a rendszerén és módszerein keresztül szervezkedjen és adatot gyűjtsön. Karl Langenstein biztonsági okokból kifolyólag egy négyszemközti találkozón fogja átadni az említett rendszereket és módszereket Heather Ann Tucci-Jarrafnak.

4. A találkozó helye és a közlekedés: biztonsági okból ezt Karl Langenstein dönti el és szervezi meg.

A Vizsgálat Vezetője bocsátja ki ezt a jelentést és ennek függelékét, felhatalmazással és utasítással, teljes személyi és büntetőjogi felelőssége tudatában, megtartva a kizárólagos és egyedüli jogot az összes definíció meghatározására és az itt foglaltak formátumának és tartalmának kezelésére.

A teljesítés napja:………, 2011, helye:………, Washington államban,

végrehajtva az én egyedülálló aláírásommal és az ebben foglalt személyes pecsétemmel; minden jog fenntartva.

Heather Ann Tucci-Jarraf
a Vizsgálat Vezetője

PARADIGMA - Függelék 1

* ALAPVIZSGÁLAT, KATALIZÁTOR-KIVÁLTÓK: (megjegyzés : a Wells Fargo ügy, hivatkozással a Tigran Sargysia csalásra, benne foglalva, de nem korlátozva az Agape Christian Alapítványra és a Makarizo (Panama) könyvelésekre/beszámolókra, ebben a jelentésben nem szerepelnek, mivel a hatóságok vizsgálatának státusza nem ismert; kérésre)

*UTÁNKÖVETÉSI VIZSGÁLAT, KATALIZÁTOR KIVÁLTÓK:

A „bróker” iparon belüli vizsgálat és interjúk; szándékosan inkompetens; általános ipar, mely most alkalmatlan a hatáskörre, kizárólag a jelenlegi feltételek miatt.

*INGATLANÁRVERÉS – ÖSSZEFOGLALÓ:

AZ ÁTVIZSGÁLT TELJES JELZÁLOG: kb. 23.000

TIPUS: CMO, különféle MBS-csomagok, REMICS, személyes jelzálog, Legal Case átvizsgálás

TESZTELÉS ÁLLAMA: Washington Állam

TESZTELÉS KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETE: Pierce közigazgatási terület (elsődlegesen) kiegészítve Thurstonnal, Masonnal

TESZT-HÁZ: 3809 I 16th st ct NW, Gig Harbor, Washington, 98332

MEGVÁSÁROLVA: 2003, Statutory Warranty Deed

ÖSSZEG: 255.000 dollár Készpénz-„hitel” mix. Zálogjogi Okirat Végrehajtva/Bejegyezve, megjegyzés nélkül, MERS haszonélvező

HIBÁS A „ZÁLOGJOGI OKIRAT”: igen.

ELJÁRÁS: Zálogjogi Okirat / Ígérvény A PER MIATT TÖRÖLVE. Feljegyezve. Iktatva. Kézbesítve. HELOC: 2004, „50.000 heloc”, Zálogjogi Okirat, fedezett-tartozás beazonosítása nélkül. Végrehajtva/Feljegyezve, megjegyzés nélkül

HIBÁS A „ZÁLOGJOGI OKIRAT”: igen.

ELJÁRÁS: Zálogjogi Okirat /Ígérvény A PER MIATT TÖRÖLVE. Feljegyezve. Iktatva. Kézbesítve.

FOLYAMATBAN LÉVŐ PER: igen

KONTROLL: összehasonlításként más jelzálogok felhasználása és monitorozása

CÉLOK:

1. az általános érvénytelenítések folyamatának vizsgálata

2. a jogi gyakorlat, kereskedelem, korrupció vizsgálata

3. a helyi bank meghatalmazottjának/ügyvédjének és a korrupciónak vizsgálata

4. a törvényi végrehajtás, kereskedelem, korrupció vizsgálata

5. a lakástulajdonosok alap-tudásszintjének vizsgálata

6. a törvényszék megtisztítására irányuló stratégiák felmérése és tesztelése

7. a különböző jogrendszerekben, bírósági szinteken olyan esetek meghonosítása, mely a közpénz-magánhasználatra bank-rendszer megvalósítása alatt használható, és a túlélés érdekében lehetőséget ad a bankoknak arra, hogy az új rendszerre átállhassanak

A Törvényszéknek a bankokkal és a biztosítótársaságokkal való kölcsönös és a klikk-érdekeket szolgáló kapcsolatának köszönhetően a bíróság általában csak akkor fog az otthontulajdonosok mellett állni, ha a specifikus mintától függetlenül az alábbi két dolog közül az egyik megvalósul:

1. a lakástulajdonos valójában egy talpig becsületes bírót kap, aki ténylegesen igazságot szolgáltat (ritka mint a fehér holló)

2. a banki (kölcsönadói) csalás vagy más bűncselekmény bizonyítékai annyira egyértelműek, hogy amennyiben a bíró mégiscsak a bank mellett döntene, az közfelháborodást, közrend-megbontást váltana ki.

A VIZSGÁLAT, TESZTELÉS ÉS A KUTATÁSI EREDMÉNYEK ELŐZETES KONKLÚZIÓJA

1. A törvénykezés rendszere korrupt annak elitje, kiváltságos gondolkodásmódja és haszonelvűsége miatt, melyet a magánbank-rendszer segít elő, bátorít és szabályoz; a „BAR” szűri meg és tartja fenn.

2. A törvényi végrehajtás parancsvégrehajtást jelent, amiben benne foglaltatik, hogy az elöljáróik bűncselekményei fölött szemet hunynak. Általános értelemben a törvényi végrehajtás nem korrupt, és látják, ami történik, csak támogatásra és utasításra van szükségük ahhoz, hogy visszanyerjék az életképességüket és bátorságukat a valódi igazság érvényre juttatásához.

3. Az összes jelzálog csalás eredménye – a csalás bizonyítéka megtalálható a könyvelésben és az adójelentésben; a további támogató bizonyíték a történelmi és a Freddie/Fannie ügyrendi történetében, különös tekintettel a „uniform instrument” zálogjogi okiratban és a törvényi, jogi és az oktatási rendszerben több évtized alatt bekövetkezett változásokban.

4. A csalás eszközei: a „zálogjogi okirat” és a kötelezvények, melyek jogellenes értékpapírok, a kereskedelmi zálogjogok és a főbérlő-albérlő bérleti díj.

5. A jelzálogra egyetlen helyes válasz az eltörlés és a megfelelő adójelentés (1099A, 1099C, 10990ID, 1096), valamint a UCC alkalmazása mindenre kiterjedően.

6. A törvényszéki hivatalnokok visszaéltek az üggyel (elmulasztották az iktatott okmányok szkennelését, eltávolítani a másolatot a jelentésből, stb.) – Megoldás: a UCC-n keresztül megvizsgálni az ügyet.

7. A közigazgatási területek jegyzői nem iktatták a feljegyzéseket; az érvénytelenítést módosították annak érdekében, hogy a feljegyzéseket iktatni kelljen; a kezdeti válasz az volt, hogy költséget számoljanak fel a minden előzetesen iktatott referenciáért és fizetett az auditor iktatásokért, melynek eredményeként az iktatás eredeti 63 dolláros költsége 1600 dollárra ugrott. A Vizsgálat Vezetője beszélt a Pierce közigazgatási terület auditorával egy, a Washington államon belüli közigazgatási területek auditorjai közötti belső e-mailről, melynek köszönhetően a díj visszaesett. Szükséges, hogy az ügyet a UCC-n keresztül is megvizsgálják a független nyilvános regisztrálás miatt csakúgy, mint kereskedelmi célokból.

8. Az érvénytelenítéseket tesztelték, és ezek kilengést mutatnak, későbbiekben megbízható lesz, ha összekapcsolódik az adó-jelentéssel és a UCC okmányokkal.

9. Szándékosan minimális a lakástulajdonosok tudásszintje; a lakástulajdonosok számára a legkeményebb dió, hogy végre felfogják, hogy nem is volt semmilyen (felvett) kölcsön.

A FÜGGELÉK VÉGE

AZ ALAPJELENTÉS VÉGE

AZ ALAPVIZSGÁLAT VÉGE