Pénz és politika: hibás diagnózis, rossz gyógymód

Pénz és politika

Újabban, a nyugat kilátástalan adósságba és pökhendi kleptomániába torkolló gyorsuló pénzügyi és politikai hanyatlásának köszönhetően, sokan kiáltanak alapvető pénzügyi és politikai reformokért. A legradikálisabbak gyakran a kamat vagy egyenesen a pénz eltörlésére és az emberek által irányított közvetlen demokrácia kiterjesztésére szólítanak fel.

De a tudatlan és elővigyázatlan emberek valószínűleg továbbra tudatlan vagy elővigyázatlan döntéseket hoznak majd, akármilyen demokratikus úton is. Nem így jutottunk el odáig ahol most vagyunk, sarkunkban a kihalással? Milyen okosnak kell lenned ahhoz, hogy megértsd, a véges erőforrások kifogynak? Minden bizonnyal okosabbnak az embernél. A több demokrácia önmagában soha nem lehet maga a megoldás. Ugye, amit valójában akarunk, az a bolygón lévő élet érdekeit hosszú távon a legjobban szolgáló tudatos (intelligens) döntéshozatal?

És ha a társadalom nem önrendeződő a szabad kezdeményezés és tisztességes csere alapján a „pénz” valamilyen formájának használata mellett, hogyan fog a túlélésünkhöz nélkülözhetetlen gazdaság a maga hatalmas összetettségével megszerveződni? Az ajándékozáson alapuló gazdaság egy nagyszerű dolog, és mindig is meg fog maradni. De még egy nagy családon belüli ajándékalapú gazdaságban is a családtagok számon tartják a házimunkáért járó „hiteleket” és úgy kereskednek vele vagy adják kölcsön, mint egy „idő alapú dollár” pénzt. A cseregazdaságok mindig magukba foglalták, előmozdították és függtek is az ajándék alapú gazdaságon – amilyen például a szülői gondviselés –, amellyel társultak. De akik úgy hirdetik az ajándék alapú gazdaságot, mint egy szükségszerű evolúciós megújulást, úgy tűnik, mintha el akarnák tüntetni a „tisztességes cserét”. Ha nincs tisztességes csere, akkor hogy tudom megkeresni azt, amit akarok? Sehogy. Valaki majd eldönti, hogy mi az, amim lehet. Talán egy számítógép fogja meghozni a döntést.

A kamat még nem egy megoldhatatlan matematikai probléma

Ami a kamatot illeti, számos ember egy valójában nem létező matematikai problémát lát benne, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a valódi matematikai problémát. Azt, hogy a kamatot sorozatosan fizetik meg, és nem törlik el, amikor kifizették. Egy egydolláros, amivel százszor fizetnek, 100 dollár kamat adósságot vonhat maga után. Ha a kifizetett kamatot a forgalomba visszaforgatja a kölcsönadó, akkor matematikailag lehetségessé válik azt megkeresni és újra fizetni vele. Ha a kölcsönadó a kamatot megfelelő módon befekteti, akkor is valószínű, hogy újra ki lesz bocsátva, és matematikailag lehetségessé válik azt megkeresni. Csak ha a kamat újra tőkeként kerül kibocsátásra hitel formájában, akkor keletkeznek a matematikai problémák, mert ez esetben az egyszeri adósságként létrehozott dollár csak egy újabb adósság formájában válik pénzként elérhetővé.

A kamat kifizethetetlensége szociológiai probléma (Te vajon meg tudod keresni ezt a pénzt?), nem matematikai. Egyetlen kamat-dollár végtelenszer történő visszaforgatása elméletileg végtelen nagyságú adósságot vonhat maga után. Ahelyett, hogy egy elkerülhetetlen matematikai hiányt okozna, a részletekben kifizetett és forgalomba visszabocsátott kamat soha nem idéz elő matematikailag hiányt. De nem ez a helyzet a tőkével. Egy dollár tőke csak egy dollár tőkeadósságot vonhat maga után. Egy bank pénzkreáló kölcsönének átlagos életideje alatt ugyanazt a tőkedollárt számtalanszor ki lehet bocsátani létező pénzként, ezáltal számtalan adósságot létrehozva ugyanarra a tőkére. Nem tudsz 100 dollár tőkeadósságot 100 dollárnál kevesebbel visszafizetni. És a tőke soha nincs kibocsátva. Valójában ki van kölcsönözve.

Az alábbi két linken a logikai bizonyításaim érhetőek el arról, hogy a növekedési parancs, amit a legtöbb kritikus úgy ír le, mint egy kamattal kapcsolatos számtani problémát (tőke < tőke + kamat), az valójában annak az eredménye, hogy a tőkének valamennyi dollárja nem hozzáférhető időben, hogy megkeressék és kifizessék vele a kölcsönt, ami létrehozta azt. (birtokolt tőke < időben hozzáférhető tőke)

Hivatkozások: Twice-lent Money és Analysis of Banking

Az alapvető probléma a pénzről alkotott felfogásunk

Az alapvető probléma az, hogy a pénz egy egységes és változatlan árucikk korlátozott kínálattal, amit újra és újra ki lehet adni. Ennek matematikailag elkerülhetetlen eredménye a két- vagy többszörös adósság ugyanarra a pénzre. Ez idézi elő a kölcsönveszek Pétertől, hogy fizessek Pálnak, majd kölcsönveszek Páltól, hogy fizessek Péternek helyzetét az állandó adósságnak, amely sosem tud annyira leapadni, hogy senkinél se legyen hiány. Makroökonómiai viszonylatokban ez az oka, amiért minden kisebb gazdasági recesszió fizetésképtelenségbe és csődeljárásokba torkollik.

Az önmagában értéknek tekintett és korlátozottan hozzáférhető pénz modellje szükséges volt a múltban, mert egy nagy értékkel bíró hordozható tárgy használata volt az egyetlen elérhető technika az értékek nagy távolságra történő átvitelének. Az arany- és ezüstérmék és rudak töltötték be ezt a szerepet végül világszerte. Az egyéb nemesfémek szintén megfelelőnek bizonyultak az érték elraktározására, mert kis helyet foglaltak és nem kellet elfogyasztani őket, valamint nem romlottak meg.

De azok a technikai korlátok, amelyek megkövetelték a fizikai érmék pénzként történő használatát, már rég a múlté; és a pénz már rég nem egy ígéret aranyra vagy ezüstre. De a nemesfémérmékről kialakult felfogást, az önmagában értéknek tekintett pénz koncepcióját mégsem kérdőjelezték még meg.

Pénzkínálat = kontroll

„Adjátok nekem a nemzeti pénz ellenőrzésének a jogát,
és nem érdekel, ki hozza a törvényeket.”
– Mayer Amschel Rothschild

A fizikai érméktől az adósságpénzig történő átmenet során végig tudták azok, akik az ellenőrzést gyakorolták, hogy szükségük van egy pénzkínálatra, amit ellenőrizni tudnak. Századok óta a hatalommal bírók felhalmozzák, visszatartják és felhasználják az önmagában értéknek tekintett pénzt azért, hogy bilincsbe fogják az emberiséget és rávegyenek minket arra, hogy átengedjük nekik a munkák értékét és a közös erőforrásainkat. Jelenleg a pénz egész egyszerűen a bank ígérete papírpénz és érme formájában arra, ami neki sincsen – és összességében nem is létezik! –, és amit csak a hitelezett visszafizetési ígérete alapján hoztak létre. Más szóval a pénz egy csalárd adósságpénz a bank felé.

A pénzkínálatban a teljes függőségünk a bankoktól megköveteli, hogy a bankok betéti biztosításokkal és adókedvezményekkel legyenek folyamatosan alátámasztva. Ily módon a pénz mint pénzadósság teljesen elveszti a realitását mindenki számára, kivéve a profitorientált hitelezőket.

Azonban létezik MÁSIK felfogás is a pénzről.

A pénz a legfontosabb társadalmi találmányunk

Számomra a pénz az emberi faj legjelentősebb társadalmi újítása. Akik a pénztől való megszabadulást hirdetik, a babával együtt akarják kiönteni a fürdővizet. A pénz az, ami lehetővé teszi harmadik fél bevonását és a későbbiekben lebonyolítandó cserét, ami lehetővé teszi a munkamegosztást, ami a civilizáció létrehozója. A szabad és tisztességes cserepénz egy önszerveződő gazdasági rendszerben az egyetlen, amivel helyettesíthető a bürokratikus kontrol valamely formája.

A pénz természetét és forrását sokkal több embernek sokkal jobban meg kéne értenie, és úgy gondolom, radikálisan meg is kéne változtatni a közfelfogást. De a pénz valamilyen formájának szüksége mindig velünk marad, ahogy velünk van a későkőkorszaktól kezdve. Ez ugyanolyan szükséges, mint a nyelv, mert valójában ez a csere nyelve.

Kérlek, nézd meg a The Essence of Money (A pénz lényege) című rövidfilmemet.

Az a pénzdiktatúra, ami lerombolja a társadalmi és környezeti létfenntartásunkat, nem a kereskedelem nyelvének kikerülhetetlen következménye, hanem az önmagában értéknek tekintett pénzé, amit monopolizálni és manipulálni lehet.

A pénznek ehelyett sokkal inkább egy „időben korlátozott ígéretnek kéne lennie valamely sajátos értékre valamely sajátos értékért”. A pénznek a dologi jószág vagy szolgáltatás aktuális tulajdonjogának kéne lennie egy meghatározott időszakon belül.

Mindez nem egy új ötlet, hanem a pénzről alkotott eredeti felfogás, ami több ezer éves, és megelőzi a pénzérmehasználatot. A modern technológia megjelenéséig ez a cserejóváíró felfogás csak a helyi méretű kereskedelemben volt használható. De a mai globális jóváírást lehetővé tevő technológia mellett a lokális kredit végül globális pénzzé válhat.

Az aranyalapú fedezethez némiképp hasonlóan a barter-kreditpénz fedezete a valódi érték. Ez a fedezet bármilyen érték lehet. Az aranytól eltérően ez nem egy „egységes árucikk korlátozott kínálattal, aminek az értéke fordítottan arányos a bőségével”. Ehelyett ennek értékét a kereslet határozza meg aziránt, amit a pénz kibocsátója ígér érte cserébe, bármi legyen is az.

Ennek a pénznek a fedezete tehát a valódi termékek és szolgáltatások valamennyi fajtája. A kereslet az, ami értéket ad, és ebben a rendszerben a kereslet adja a barter-kreditpénz értékét is. HA elő tudsz állítani valamit, amire igény van, és az emberek megbíznak benned, akkor te is kibocsáthatsz „pénzt” az igénnyel arányosan. Ellenkező esetben nem.

A pénz, aminek van értelme

A modern átültetése ennek az ősi, naturális és ésszerű pénzről alkotott felfogásnak már megindult az emberek közötti (people-to-people) és vállalkozások közötti (business-to-business) barter hálózatokon, a legtöbb esetében saját fizetőeszközzel.

Ha egy ilyen fizetőeszköz összhangba tud kerülni egy új, ésszerűen meghatározott érték-egységgel, és főleg ha a megbízhatóbb vállalkozások közötti barter-kreditpénz elérhetővé válhat az emberek számára széles körben globális fizetőeszközként, a világ egy teljesen új és szabad pénzparadigma korába léphet, és az üzlet sikeressége érdekében akik az értéket előállítják, azok előállíthatják és kibocsáthatják a szükséges pénzt is az ügyfeleik számára, hogy meg tudják venni az értéket.

„A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg, amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni.” – Henry Ford

Ez a fajta pénz lehet ritka vagy végtelenül bőséges, mégis értékben változatlan marad, mert az érték meghatározott. Fel lehet állítani egy költségvetési egyensúlyt is ily módon, ami automatikusan fennmarad kreditértékének a kereslet szerinti időbeni újraértékelésével a következő formula használatával: érték = vásárlás/eladás

A londoni City bankárjainak megrendelésére készült egy drága tanulmány (Report prepared for the City of London Corporation, ESRC and Recipco by Z/Yen), amely javaslatot ad nekik arra, hogyan vegyék fel világpiaci bróker szerepét a vállalkozások közötti barter-kreditpénz használatában. A tanulmányban eléggé ki van hangsúlyozva, hogy ez a leglogikusabb forrása a „likviditásnak” (mint új pénz) a jövőben, főleg ha a „hagyományos pénzügy” összeomlik.

Egyetértek, bár a gondolat, hogy a City bankárjai jussanak ide elsőként, nem tetszik nekem.

Egy új paradigma

A Pénz, mint adósság harmadik részében (Money as Debt III.) animált film formájában bemutattam egy alapos és részletes magyarázatát annak, hogyan vezethet egy természetes forrású pénzrendszeren és néhány egyszerű szabályon alapuló világ a meglévő bőség egyenlőbb elosztásához, kamatadósságtól megszabadult kormányokkal, drámaian felszámolva a jelzálogot és lehetővé téve a gazdasági szerződések létrejöttét csődeljárás vagy deflációs halálspirál nélkül.

Úgy hiszem, kötelességünk változtatni azon, amit a pénzen és kamaton értünk, nem rombolva tovább bolygónk megmaradt élővilágát.

Továbbá úgy hiszem, bizton kijelenthető, hacsak a pénzrendszer nem lesz alapjaiban átalakítva, akkor a politika sem fog megváltozni.

„Az összes zavar, aggodalom és gyötrelem, ami Amerikában előjön, nem az Alkotmány vagy Konföderáció hiányossága, nem is a becsületesség vagy erény szándékának hiányából adódik, hanem sokkal inkább a pénzérme, hitel és forgalom természetét övező kétségtelen tudatlanságból.”  – John Adams, az Amerikai Alkotmány egyik alapító atyja

Forrás: Money and Politics: Incorrect Diagnosis, Wrong Cure

Paul Grignon, A pénz mint adósság (Money as Debt) című animált filmtrilógia szerzőjének cikke. Paul A pénz mint adósság filmjei vírusként terjedtek el világszerte az online videomegosztókon, feltárva modern pénzrendszerünk csalárd természetét és matematikailag hibás szerkezetét emberek milliói számára legalább 24 nyelven. Látogass el a Money as Debt  honlapra DVD-kért, cikkekért, kritikákért és referenciákért, valamint lefordított online változatokért.

Hozzászólások

Már bocsánat de a kamatos kamat az a megoldhatatlan probléma!  Érdekes erről sehol sem lehet olvasni ami elég árulkodó.  Az a kamatmechanizmus ami exponenciálisan emelkedik az életellenes. A szervezetben ha egy sejt exponenciálisan kezd el nőni azt ráknak szokták diagnosztizálni. Szóval  érdemes lenne a valódi problémáról is írni hosszú cikkeket!

Igen, az ún. banki hitel után felszámolt kamatos kamat és az ezáltal előidézett exponenciális növekedés valóban probléma! De tulajdonképpen ez a cikk sem mond mást, igaz könnyen félre lehet érteni benne a lényeget, főleg ha nem ismerjük a szerző dokumentumfilmjeit, amelyekre hivatkozik (és melyek többsége egyelőre csak angolul érhető el sajnos).
A cikkben arról van szó, hogy "A"és "B" személy között egy létező érték kölcsönadásakor, ha A személy a kölcsönért cserébe, azon túl, hogy visszakéri a kölcsönt B-től még egy bizonyos fíx értékkel többet is visszakér, az még nem jelent önmagában matematikai problémát és B személyt sem károsítja meg annyira, hogy szükségszerűen tönkremenjen. (Bár az esetek többségében személy szerint én is úgy gondolom, hogy a kamattól el lehet(ne) tekinteni a kölcsönös szolidaritás elve alapján!) A probléma abból van, hogy azt a többletet, amit a kölcsön értékén felül még visszakér A személy B-től, azt már a megfizetés előtt egyfajta újabb tőkének tekinti A személy, amit újra kikölcsönöz valakinek többlethaszonért cserébe. Mindez pedig azzal párosul, hogy a kölcsönt egyedül az A személy által kibocsátott fizetőeszközzel lehet elszámolni. A személy pedig már akkor kibocsájtja azt az összeget, amit kölcsönad C-nek, amikor B még nem adta vissza neki a kölcsönt a többlettel. Ezután ha C megkapja a kölcsönt A-tól hitel formájában, és azt elkölti, akkor ehhez hozzájuthat B, amivel visszafizeti a kölcsönt a többlettel. Igen de, de ekkor viszont C személy számára nincs elég fizetőeszköz a forgalomban, hogy fizessen A-nak, ezért A újabb hitelpénzt bocsát forgalomba, amelyet hitelként kölcsönad D-nek, amit D majd elkölt és fizet belőle C, de ezután majd D számára nem lesz elég pénz a forgalomban, ezért A újabb hitelt ad E-nek... és beindul az ördögi kör!
Ahová ezzel ki szeretnék lyukadni, az a jelenlegi elhibázott bank- és pénzrendszer. A fenti hasonlatban A személy a bankszféra, a többiek, akiket úgymond "hitelez", pedig a magánszemélyek, vállalatok, kormányok vagyis a Társadalom.
Ha egy olyan fizetőeszközt használnánk pénzként, aminek a kibocsátása a valódi értéktermelésen alapulna, matematikailag még megoldható lenne a kamatfizetés kóros exponenciális növekedés nélkül is. Az már inkább szociológiai kérdés, hogy még ekkor is joggal merülhetnének fel etikai aggályok ennek helyességével kapcsolatban.
De a lényege cikknek nem ez, hanem az, hogy csak egy valódi értéktermelésen alapuló pénzrendszer mellett létezhet fenntarthatóan fejlődő emberi civilizáció!
A költségvetési politikától ne várjunk valódi megoldást, mert az a legjobb szándék mellett is csak a tüneteket tudja kezelni, de a problémát nem szüntetheti meg. A probléma oka ugyanis nem költségvetési, hanem a hitelpénz-kibocsátáson alapuló monetáris rendszer maga! A napjainkat jellemző többi kóros jelenség, mint pl. az értékvesztett fogyasztói társadalom, az általános társadalmi közöny vagy gyűlölködés, látszat szegénység, bűnözés, spekuláció, maffiakapitalizmus, demokráciának álcázott pénzoligarchia, környezetszennyező (ál)gazdaság stb. "csak" következményei ennek.

- Mi a fő cél akkor? – kérdeztem, mint egy jó tanítvány a Mester lábainál.
- Az emberi fejlődés elősegítése.
- A fejlődés sokféle alakot ölthet, ha nincs iránya…
- Épp azért nem szabad korlátozni. Mint a fa, amely szabadon nő, az élet olyan különféle, hogy akármi szóba jöhet, amíg a másikat nem zavarja, élvezzük a zenét, a madarak énekét, a lágy szellőt, a füvek, fák, virágok illatát, sétálunk a zöldben, egyszóval élünk. Mikor idejöttem, sivító pusztaság volt ez a táj. A fejlődés nem azonos a növekedéssel. A növekedés lehet rossz irányú, mint amilyen a rákos burjánzás. Az igazi fejlődés a helyes arányokat is tartalmazza, mert szabályozó mechanizmusa van. (…)”
Borsos Béla: Az élet kereke

A termelést nem szabad összetéveszteni a spekulációval. Csakhogy sok vállalkozó hajlamos arra, hogy bankműveletekbe bocsátkozzék. Igaz, hogy még több bankár avatkozik a termelés ügyeibe. (…) Ellene vagyunk minden olyan bankembernek, aki a vállalkozást kizsákmányolási alkalomnak tekinti. (…) A termelők nagy részének ez az elve: „zsarold ki a fogyasztóból, amit csak kizsarolhatsz”. Ezt vallják a spekulánsok, a kizsákmányolók, az alkalmatlan elemek és az igazi vállalkozás egyéb rákfenéi. Az ő szemük csak a pénztárkönyvet lesi. (…)
Ha ezek fölött egy kissé gondolkozom, szinte azt mondhatnám, hogy a mi pénzrendszerünk majdnem jutalmat tűz ki kölcsönfelvételre s ezáltal túl nagy befolyást biztosít a bankoknak a gazdasági életben. A bankokkal való összeköttetés veszedelmet jelent minden vállalatra nézve. A bankemberek csak a pénzformulákra gondolnak, mert a gyár szerintük olyan intézmény, amelynek nem árut, hanem pénzt kell termelnie, miért is csak a pénzt méltatják figyelemre, nem a termelést. (…) A bankembereknek az iparban túlságosan nagy szerepük van. Ezt privátim a legtöbb üzletember elismeri, nyíltan azonban nem teszi – a bankárjától való félelem miatt. A közfelfogás szerint ugyanis nem fontos, hogy a vagyont pénzspekulációval vagy termelő munkával szerzik-e. A szerencsés bankár átlagban kevésbé intelligens és széles látókörű, mint a sikerrel dicsekvő vállalkozó, mégis azt mondhatjuk: a hitel hatalma révén a bankár valósággal uralkodik a vállalkozó fölött. (…) Vajon az a tény, hogy a hitel urai az utóbbi időben olyan szörnyű hatalmat értek el, nem annak a jele-e, hogy a mi pénzrendszerünkben valami hiba van?
A bankemberek, akik csak tisztességes banküzleteket vállalnak, természetszerű hivatásuknak tekinthetnék, hogy jelenlegi pénzrendszerünket tanulmányozzák és felvilágosításokkal szolgáljanak róla, ahelyett, hogy megelégszenek a bankügyekben való lokális jellegű mesterkedésekkel. Ha ők a bankontóval való hazárdjátékosoktól megvonják a „bankár” nevet és elveszik tőlük a legbefolyásosabb állásokat, amelyeknek méltósága védi őket, a bankélet tüstént visszanyeri becsületét és a köz szolgálatában visszakapja azt a helyet, amely őt megilleti. Ebben az esetben a jelenlegi pénzrendszernek és pénzügyi machinációnak átkait levennék a nép válláról. (…) Az üzletek ellenőrizzék a pénzt, és ne a pénz az üzleteket. A romlást okozó kamatok létjogosultságát meg kell szüntetni. Ez esetben a bankszakma nem lesz többé rizikóval összekötött, hanem nagy, nyilvános, szolgálattevő életcéllá alakul át. És a bankok így többet nyújthatnak a népnek, mint manapság. Ahelyett, hogy szervezetükben a legdrágább, az osztalékok tekintetében pedig a világ legtöbbet fizető vállalatai lennének, kevésbé költségesek lesznek és a műveletekből származó nyereségek azt az intézményt gyarapíthatnák, amelynek szolgálatában állanak."
Henry Ford: Életem és működésem

Kicsit átnéztem a dolgot. A pénz körül miért van ekkora felfordulás?
Ezt találtam:

  1. A pénz eredetileg a terméket jelképezte.
    Pl: adtam 10 tojást kaptam egy napos csibét; amikor adtam 10 tojást, de nem volt még napos-csibe, kaptam egy elismervényt, amit aztán később naposcsibére vagy másra válthattam be.

A termékek célja a megélhetés biztosítása, a szükségletek és igények kiszolgálása.
       2.  Mostanra a pénz egészen átfordult és az adósságot jelképezi.
Pl: adtam egy kötelezvényt, és kaptam érte adósságot a nyakamba. Azt ígértem ki fogok fizetni 15 mFt-ot kamataival, és mire ezt kifizetem összesen 47 mFt-tól szabadulhatok meg.
Így nem kaptam semmit, vagyis csak látszólagosan 15 mFt-ot. Szóval a nyilvántartásba vételi trükkért kifizetek 32 mFt-ot, és legalább 25 évig pénzzavarban leszek. Az adósság pedig ugye pénzzavar? Érdekes ugye?
A termékek célja a profit vagyis a pénzmennyiség növelése, akár hamis szükségletek kreálásával is.
Nézzünk csak vissza egy kis történelmi múltra?
„Az adósok börtöne tudvalevőleg a római kultúra terméke. A régi Rómában ha valaki nem tudta adósságát megfizetni, hitelezője rabszolgájává tehette. A Krisztus előtti 325-ik évben ezt a könyörtelen törvényt megszüntették ugyan, de megtartották a nem fizető adósnak börtönbe vettetését. A középkori keresztény államok azonban nem tették magukévá ezt a szelídebb felfogást s jóval súlyosabb büntetésnek vetették alája a nemfizető adóst.
-----
Sőt Angolországban még a XVII. században is megszigorították a törvényt: az adóst pellengérre kötötték s levágták egyik fülét. Ezt az irgalmatlan törvényt csak 1816-ban helyezték érvényen kívül, de azért az adósok börtöne megmaradt, úgy mint a többi művelt államokban is.”
Forrás: Az adósok börtöne Angolországban

A UCC alapján, hogyan érvényesítheted a jogaidat?

OPPT - Átláthatóság, igazság, integritás, felelősség, elszámoltathatóság

OP magyar honlap