Szabadpiaci diktatúra

Az Európai Unióról, globalizációról, „szabad” kereskedelemről és egyébről

Ez a cikk a Gondolatok a „szabad” piaci diktatúráról I. és II. folytatása. Most azzal foglalkozunk, hogyan tekinthetünk a jelenlegi gazdasági és politikai intézményekre azzal az eddigiektől eltérő szemléletmóddal, amiről az előző két cikkben írtunk az új paradigma kapcsán felmerült civilizációelméleti fejtegetés során.

Úgy gondoljuk, a társadalmi szerveződés és a civilizációs folyamatok kölcsönösen hívták életre egymást (egyúttal kölcsönösen egymásban is foglaltatnak), ami elvezetett az állam intézményének létrejöttéhez. Ez az intézmény formáját, működését és szerepét tekintve a történelem során folyamatosan változott és változik ma is. Ha elfogadjuk azt az ökológiai szemléletet, hogy az organikus folyamatok mindig a magasabb szerveződési szintek és új entitások megjelenését eredményezik, akkor ezt társadalmi vonatkozásban általánosítva azt mondhatjuk, hogy a társadalmi integráció is szükségszerű. A magasabb szintű társadalmi integrálódás vetülete lehet az államok közötti politikai integráció valamint a globális társdalom és a világgazdaság. Ugyanakkor emellett a lokális tényezők, mint helyi komponensek szerepe is átértékelődik, anélkül hogy azok feloldódnának. Egyesek ezért használják a glokalizáció kifejezést.

A növekedés csapdájáról

Bár kétségtelenül és feltartóztathatatlanul erősödik a kollektív igény egy globális személetmód váltásra, és szerencsére egyre többen kezdik felismerni és megérteni a körvonalazódó új paradigma lényegét, egyelőre „hivatalos” körökben még tartja magát a gazdaságról, civilizációról és világról alkotott régi, mondhatni ortodox paradigma.

Ez a bizonyos régi paradigma egy tévesen eltorzított világképet igyekszik az egyes emberek szemléletmódjára erőszakolni, hogy ezáltal igazoljon egy valójában önmagában céltalan növekedési parancsot, amely legfeljebb egy nagyon szűk csoport rövid távú érdekeit szolgálhatja. Többféleképpen és (látszólag) különböző formákban nyilvánul ez meg, de napjainkban talán a legjellemzőbb példája ennek egy mesterségesen előidézett és valójában (természeténél fogva) nem létező piaci versenyre és az ún. GDP „mérőszámokra” történő hivatkozás.

Érdemes ezért két kérdésen jobban elgondolkozni: