Stróman
A stróman – szalmabábú/szalmaember – kifejezést Magyarországon is használják olyan személyek leírására, akik egy másik ember nevében/helyett járnak el, képviselik azt, annak üzleti érdekei védelmében (ahogy a madárijesztő „helyettesíti” a gazdát a földeken a madarak elijesztésével) – bár néha nem egészen jogszerűen. Az itt használt jelentés némileg eltérő, ám a lényeg ugyanaz: egy velünk párhuzamosan „létező”, ránk bizonyos dolgokban hasonlító entitást jelölünk a ’stróman’ szóval.
A sorozatunkban bemutatott példák/adatok ugyan közvetlenül az angol/amerikai viszonyokra érvényesek EBBEN a formában, ám a jelenség világszerte nagyon hasonló. Az olvasó mondhatja, hogy „nem, ez nálunk nem így van” – hiszen a Vasfüggöny mögött és később is, kissé máshogy folytak a dolgok, mint Nyugaton. Kissé eltérő jogrendszerrel – ám ha valamelyest eltérően is, ezek a dolgok világszerte érvényesek, így Magyarországon is. Az alapok ugyanazok. Ezen ismeretek hiányában csak körbe-körbe kerenghetünk a jog, pénzügyek, emberi jogok világának útvesztőiben.
Minden azelőtt kezdődött, mielőtt a legtöbb jelenleg is élő ember megszületett volna. Két testvér azon elhatározásával kezdődött, hogy belekezdenek egy szélhámosságba, amelyik a világ leggazdagabb embereivé teszi őket, és amely ráveszi az embereket arra, hogy nekik dolgozzanak anélkül, hogy felismernék ezt a tényt. Bár ők szó szerint is testvérek, a rend kedvéért különböztessük meg és nevezzük el őket Kormány úrnak és Bankár úrnak, mert erre van szükségük ahhoz, véghezvigyék ezt a szélhámosságot.
Abban a kereskedelmi vállalatban, amelyik azt a nevet választotta magának, hogy „Észak-Írország és Nagy Britannia Egyesült Királysága”, rengeteg alkalmazott dolgozik az „Angol Fegyveres Erőknek”. A legtöbb országban ugyanez a helyzet. Ha megkérdeznéd, hogy „mi a céljuk ezeknek a felfegyverzett és kiképzett embereknek?”, milyen választ kaphatnál?
Most elérkeztünk egy igen érzékeny részhez, az Angol társadalomhoz. Határozottan kijelenthetem, hogy nem tudom mindenre a választ ezen a területen. A társadalom azon emberek csoportja, akik akaratlagosan csatlakoznak és ragaszkodnak egymáshoz azon meghatározott szabályok alapján, amelyeket a társadalom tagjai határoztak meg. Röviden fogalmazva, az a rendszer, melyet azon kereskedelmi vállalatok határoztak meg, amelyek Anglia felett az ellenőrzést gyakorolják, az egy társadalom. Mégpedig olyan, melynek egyaránt vannak jó, és rossz jellemzői. A józan ész azt mondja, hogy van előnye annak, ha bármely nagyobb közösség megszervezi magát és rendelkezik képzett specialistákkal, akik fizetett szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom többi tagjának.
Minden ember rendszeresen felszólítást kap, hogy valamit fizessen be. Példaként említem a TV használatáért fizetendő adót. Ez olyan valami, amit az amerikaiak nevetségesnek és nagyon szórakoztatónak találnak, mivel nekik nincsen ilyen fizetési kötelezettségük. Ha egy fizetési felszólítást kapsz, meg fogod jegyezni, hogy az nem neked – az embernek – van címezve, hanem a fikciónak, a strómannak, aminek a neve hasonlóan cseng, mint a tied, de mégsem ugyanaz. A felszólításon a név csupa nagybetűvel van írva, vagy a neved előtt olyan szerepel, hogy „Úr” vagy „Úrhölgy”, és bármilyen más egyéb jelzés is legyen ott, az azt jelenti, hogy a stróman a címzett, amelyik úgy hangzik, mintha te lennél, és ugyanakkor lett megkreálva, mint amelyik napon te megszülettél.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy amikor megvesz egy új autót, akkor azt regisztráltatnia kell (Angliában a Driver and Vehicle Licensing Agency nevezetű gazdasági társasággal – az állítólagos Magyarországon ezt a gazdasági társaságot okosan Nemzeti Közlekedési Hatóságnak nevezik – a ford.). Csak néhány embernek kelti fel a figyelmét a tény, miszerint a regisztrációval az eladótól megvásárolt autó nem a vásárló, hanem az autót regisztráló társaság tulajdonába kerül. A regisztrációval tehát elajándékoztad az autódat egy gazdasági társaságnak, amely semmit nem tett érted, és amelyre talán nem is gondolsz jó szívvel.
Évekkel ezelőtt, a rendőr még jó barátod és védelmeződ volt. A dolgok mostanra kissé megváltoztak azzal, hogy a rendfenntartó erők gazdasági szervezetekké váltak és elkötelezték magukat a profittermelés mellett, mely profitot a tőled beszedett pénzek jelentik büntető cédulák, gyorshajtási bírságok, parkolási bírságok formájában vagy bármilyen más módon. Ma reggel azt mondták be a nemzeti tévében (USA – a ford.), hogy az elmúlt tizenhárom évben (az eddigieken felül – a ford.) további háromezer törvénysértést találtak ki.
A következő részt lehet, hogy kicsit nehezebb lesz megérteni. Amikor egy cég elkezdi tevékenységét, a számlákat pénz szerint bejövő és kimenő tételekként rögzítik. Egy bank esetében a bejövő pénzt „követelésnek”, a kimenőt „tartozásnak” nevezik. A lényeg, hogy a két oldalon szereplő összegeknek egyezniük kell minden vevőnél. A bankok nem minden tevékenysége egyértelmű azonnal az átlagembernek, és lehet, hogy egy kicsit nehéz megérteni, hogyan is működnek a dolgok ezen a területen.
Eredetileg Angliában a pénz egységét „egy font sterlingnek” hívták. Azért ennek, mert egy sterlingnyi ezüstnek egy font súlya van (nem SI mértékben számolnak Angliában – a ford.). Mivel igen nehéz lenne egy csomó ezüsttel a zsebedben jönni-menni, úgy oldották ezt meg, hogy az ezüstöt gyakorlatilag a bankban tartottad és kaptál róla egy bizonylatot, melyen szerepelt, hogy mennyi ezüstöd van. Sokkal könnyebb volt vásárolni és üzletelni ezekkel a „banki levelekkel”. Ha úgy akartad, bármikor bevihetted a bankba ezeket a bizonylatokat és megkérhetted a bankot, hogy váltsa be, és ilyenkor az történt, hogy odaadták neked a levélen szereplő mennyiségű ezüstödet a levélért cserébe.
