Ismerd meg a STRÓMANODAT! – XIII. rész – Ahhoz, hogy győzzön a gonosz...

Ahhoz, hogy győzzön a gonosz, csak arra van szükség, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit

Például: A Petro Dollár

Talán elgondolkozhatnál erről:

miért támadta meg az USA Líbiát, Irakot, Afganisztánt és Jement? Az USA ügynökei miért segítették Szíria destabilizálását? És az USA kormánya miért tett meg mindent azért, hogy Iránt tönkretegyék, annak ellenére, hogy Irán 1798 óta nem támadott meg egyetlen országot sem?

És mi jön ezután? Merre tartunk? Ha vetsz egy pillantást a jelenlegi pályagörbére, amin vagyunk, egyáltalán semmi értelme ennek, ha kiértékeled az alapján, amit az iskolákban tanultunk. És egyáltalán semmi értelme, ha a világnézeted arra a propagandára építed, amit a fősodrású média hírként eladva próbál beléd sulykolni. Azonban teljes értelmet nyer, ha megtudod a hatalmon lévők valódi indítékait. Hogy megértsd azokat az indítékokat, először is bele kell néznünk a történelembe:

1945-ben, Angliában megállapodtak, hogy a dollárt határozzák meg a világ meghatározó pénznemének, ami azt jelentette, hogy a nemzetközi kereskedelemben az árukért dollárral fizettek. A megállapodás az USA-t meghatározott pénzügyi előnyökhöz juttatta azzal a feltétellel, hogy a dollár visszaváltható legyen aranyra, mégpedig 35$-os unciánkénti áron.

Az USA ígéretet tett arra, hogy nem bocsát ki több pénzt, de ez csak a becsületükön múlott, ugyanis a Federal Reserve elutasította a nyomdák bármilyen ellenőrzését vagy auditálását.

Egészen az 1970-es évekig, a vietnami háború költségei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az USA sokkal több pénzt nyomtatott, mint amennyi arannyal rendelkezett, ezért a dollárt vissza akarták váltani az aranyaikra. Ez persze a dollár gyors elértéktelenedését okozta volna. Az események 1971-ben csúcsosodtak ki, amikor Franciaország megpróbálta visszavenni az aranyát, de Nixon ezt elutasította. Augusztus 15-én a következő bejelentést tette:

„Utasítottam a Pénzügyminisztérium államtitkárát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy megvédje a dollárt a spekulánsoktól.
Utasítottam Connally minisztert, hogy ideiglenesen függessze fel a dollár átválthatóságát aranyra vagy más tartalék javakra, kivéve a pénzügyi stabilitáshoz szükséges összegeket és feltételeket az Egyesült Államok érdekében.”

Ez nyilvánvalóan nem csak egy ideiglenes megakasztás volt, ahogy azt nyilatkozta, hanem egy alapvetően maradandó állapot, és a legtöbben, akik rábízták az USA-ra az aranyaikat, meg lettek lopva. 1973-ban, Nixon elnök megkérte Faisal-t, Szaúd Arábia királyát, hogy fogadja el a dollárt olajért fizetségképpen, és fektessen be magas haszonért az USA Államkincstára által kiállított jegyekbe és számlákba,

Nixon cserébe felajánlotta a szaúdi katonai olajmezők katonai védelmét. Ugyanezt az ajánlatot kiterjesztette az összes olajkitermelő országra, és 1975-re az OPEC összes tagja beleegyezett, hogy az olajat csak USA dollárért adják el.

A dollár kivonása az aranyból és az olajhoz való kötése arra kényszerítette az összes olajkitermelő országot, hogy ahhoz, hogy ellássák országukat elegendő, a FED által kinyomtatott papírral, ezért a papírért létező, értékes anyagi javakat adjanak Amerikának. Ez volt a Petro Dollár megszületése. A papír kiment, minden, amire Amerikának szüksége volt bejött, és ennek eredményeképpen az USA nagyon, nagyon gazdag lett. Ez volt a jegyzett történelem legnagyobb csalása.

A hidegháború fegyverkezési hajszája egyfajta pókerjáték volt. A katonai kiadások voltak a zsetonok, és az USA-nak végtelen zsetonutánpótlása volt. A Petro Dollárral felvértezve, képes volt a téteket olyan magasságokba emelni, amelyek a világ összes országát túlköltekezésbe hajtotta, míg végül az USA katonai kiadásai felülmúlták a világ összes országának együttes kiadásait – a Szovjetuniónak esélye sem volt.

A kommunista blokk összeomlása 1991-ben eltávolította az utolsó ellensúlyát az amerikai katonai hatalomnak. Az USA rivális nélküli katonai szuperhatalommá nőtte ki magát. (Érdemes megfigyelni az Ukrán, a szíriai, a fekete tengeri stb… helyzetet, mely arról tanúskodik, hogy az USA igencsak kezdi elveszíteni katonai fölényét. Putyin vezetésével Oroszország és Kína visszavonulásra kényszerítette az USA hadseregét az említett területekről – a ford. Jelenlegi helyzet: The World Waves Goodbye to the US Petro-Dollar – Lawmakers Call to Ditch It and Countries Barter Not to Use It). Sokan abban reménykedtek, hogy ez a béke és a stabilitásának egy új korszakát jelöli ki. Sajnálatos módon, a magas szintű pozíciókban ülőknek egészen más elképzelésük volt. Még ebben az évben az USA lerohanta Irakot az első öbölháborúban, és miután összeroppantotta az iraki hadsereget és elpusztította az infrastruktúrájukat - beleértve a víztisztító berendezéseket és kórházakat is, olyan megnyomorító szankciókat róttak ki, amelyek lehetetlenné tették a lerombolt infrastruktúra helyreállítását.

Ezek a szankciók, melyeket idősebb Bush kezdeményezett és végig fennmaradtak az egész Clinton adminisztráción keresztül, több mint egy évtizeden keresztül tartott, és több mint ötszázezer gyermek megöléséhez vezetett. A Clinton adminisztráció ezeknek a számoknak teljesen tudatában volt.

Egy TV riporter beszélt Madeleine Albrighttal, Clinton külügyminiszterével, és azt kérdezte: „Hallottuk, hogy fél millió gyermek meghalt, úgy értem, több gyermek halt meg, mint Hiroshimában, és… és megérte ezt az árat?”. Amit Madeleine Albright válaszolt: „Azt hiszem ez egy nagyon nehéz választás. Azt gondoljuk, hogy megérte ezt az árat”.

Miss Albright, pontosan mi az, ami megéri 500,000 gyermek megölését? 2000 novemberében, Irak elkezdte az olajat kizárólag Euróban értékesíteni. Ez közvetlen támadás volt a Dollár és az USA pénzügyi dominanciája ellen, és ezt nem ők tolerálták. Válaszképpen az USA kormánya a fősodrású média támogatásával, egy erőteljes propaganda kampányba kezdett azt hazudva, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, és azt tervezi, hogy beveti ezeket. 2003-ban az USA, a lerohanást követően, amint átvették az irányítást az ország felett, az első dolguk az volt, hogy visszaállították az olaj kereskedését dollárra. Egyértelműen észrevehető a dollárra való visszaállás, hiszen 15%-ról 20%-ra nőtt a veszteség az euró magasabb piaci értéke miatt. Semmi értelme nincs ennek, hacsak nem veszed figyelembe a Petro Dollárt.

2007. március 2-án Wesley Ckark, az USA tábornoka mondta: „Így hát visszajöttem meglátogatni őt néhány héttel később, és ebben az időben éppen Afganisztán bombázása zajlott. Azt mondtam:’Még mindig háborúban állunk Irakkal?’ és ő erre azt mondta ’Ó, annál is rosszabb’. Azt mondta, ahogy az asztala fölé hajolt és felkapott egy darab papírt és azt mondta ’Ezt éppen a lépcsőn lefele jövet kaptam (jelentés a védelmi minisztertől) ma, ez egy jegyzet arról, hogyan megyünk neki hét országnak öt éven belül, Irakkal kezdve Szíriának, Libanonnak, Szomáliának, Szudánnak és végül Iránnak’”.

Vessünk egy pillantást az elmúlt évtized történéseire és láthatjuk az egyezést. Líbiában, Kadhafi éppen az afrikai tömb megszervezésén dolgozott, hogy létrehozzon egy aranyon alapuló pénzt, a „Dínárt”, amelyik felváltotta volna a dollárt a régióban. Az USA és a NATO erők segítettek destabilizálni és eltávolítani a kormányt 2011-ben és miután átvették a régió felett az irányítást, az USA által felfegyverzett lázadók hidegvérrel kivégeztél Kadhafit és azonnal felállították a Líbiai Központi Bankot. Irán aktívan kampányolt annak érdekében, hogy az olaj értékesítését áttegyék dollárról aranyra. Válaszul az USA kormány a fősodrású média segítségével sürgette egy nemzetközi beavatkozó egység felállítását azzal az ürüggyel, hogy megakadályozzák, hogy Irán atomfegyvert gyártson. Eközben nyíltan felvállalva olyan szankciókat állítottak fel, amelyek célja az iráni gazdaság összeomlasztása.

Szíria Irán legközelebbi szövetségese, és kölcsönös védelmi egyezmény köti összes őket. Az ország jelenleg a NATO segítsége által a destabilizálás folyamatában van és bár Oroszország is és Kína is figyelmeztette az USA-t, hogy ne avatkozzon be, a Fehér-ház mégis kiadott egy nyilatkozatot a múlt hónapban, hogy fegyveres beavatkozásban gondolkoznak. Hogy tisztázzuk, a katonai beavatkozás Iránban és Szíriában már megfontolásra került – ez előre látható esemény. Ugyanúgy, ahogy Irak és Líbia esetében is, az USA aktívan dolgozik azon, hogy találjanak valami politikailag indokolható magyarázatot arra, hogy végrehajthassák azt, amit már régen elterveztek. Ezen támadások és a titkos akciók indokai világosak, amint teljes összefüggéseiben, és a „pontokat összekötve” látjuk őket. Azok, akik az USA-t irányítják, tudják jól, hogy ha akár néhány ország is elkezdi az olajat más pénznemben értékesíteni, olyan láncreakciót indít be, amely összeomlasztja a dollárt. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy semmi mással nem tudják értékén tartani a dollárt ezen a ponton, és ezért a világon bármire képesek. De ahelyett, hogy elfogadnák a tényt, hogy a dollár egyeduralmának hamarosan vége, a hatalmon lévők megléptek egy kiszámítható húzást. Úgy döntöttek, hogy felhasználják az USA hadseregének brutális erejét, hogy minden egyes ellenálló országot összeroppantsanak a Közel-keleten és Afrikában.

Ez már így önmagában is elég rossz lehet, de amit meg kell értened az, hogy ez nem ér véget Iránnal. Kína és Oroszország nyilvánosan kijelentették, és nem bizonytalan módon, hogy nem fogják tolerálni az Irán vagy a Szíria elleni támadást. Irán az egyik fő szövetségesük, az egyike az utolsó, független olajtermelő országoknak a régióban, és megértették, hogy ha Irán elbukik, nem lesz esélyük kimenekülni a dollár nyomása alól háború nélkül. És mégis, az USA a figyelmeztetések ellenére is nyomul előre. Aminek a tanúi vagyunk itt, az egy olyan röppálya, amely elvezet az elképzelhetetlenhez. Ez egy olyan röppálya, amelyet évekkel ezelőtt, az emberi következmények teljes tudatosságával terveztek meg. De ki okozta, hogy ebbe a helyzetbe kerüljünk? Miféle pszichopata akarhat kirobbantani egy olyan konfliktust, mely emberek millióinak a halálához vezet, mindezt csak azért, hogy egy papírpénz értékét megvédje? Nyilvánvaló, hogy ez nem az elnök. A döntés, hogy lerohanják Szíriát, Líbiát és Iránt, jóval az előtt megfogant már, hogy Obama képbe került volna, és mégis, mint egy bábu, úgy folytatja elődjének feladatait. Hát akkor ki húzogathatja a zsinórokat?

Gyakran a legjobb válasz egy ilyen kérdésre az, ha másik kérdést teszünk fel: „Cui Bono?” – „Ki profitál?”. Nyilvánvalóan azok, akik a levegőből teremtett dollár nyomtatását birtokolják, akik a legtöbbet veszítenék, ha a dollár elbukna, és 1913 óta, ez a birtokos a Federal Reserve. A FED egy magáncég, melyet a világ legerősebb bankjainak csoportja birtokolja és az az ember, aki az egész felett az irányítást gyakorolja a zsinórok huzogatásával. Nekik ez csak egy játék. Az életed, és azoknak az élete, akiket szeretsz, csupán bábuk a sakktáblájukon. És mint egy négyéves gyerek, aki felborítja az asztalt, ha elkezd veszíteni, a hatalmon lévők ugyanezen okokból akarják elindítani a III. világháborút, hogy a globális pénzügyi rendszer irányítását megtartsák maguknak.

Emlékezz majd erre, amikor ezek a háborúk terjedni és gyorsulni fognak. Emlékezz majd erre, amikor a fiad, vagy a szomszéd fiát hazahozzák egy zászlóval letakart koporsóban. Emlékezz majd erre, amikor majd ujjal mutogatnak az új „mumusra”, mert a rosszfiúk, akik vezénylik ezt a showt, azt akarják, hogy egyetérts velük.

Hogy mennyi időnk van még hátra? Ezt a kérdést hallom állandóan. De ez így helytelen kérdés. Azt kérdezni, hogy mennyi időnk van még hátra, igen passzív hozzáállás. Ez annak a rabnak a hozzáállása, aki várja, hogy kivigyék az árokpartra, hogy ott tarkón lőjék.

Mik az esélyeink? Egyáltalán van esélyünk? Ez is helytelen kérdés. Az esélyek többé nem számítanak. Ha megérted, hogy mivel állunk szemben, akkor morális felelősséged minden tőled telhetőt megtenni, hogy megváltoztasd ezt a helyzetet amiben vagyunk, függetlenül az esélyektől. Csak ha abbahagyod a sikereidre való esélyeidnek alapozásába való belebonyolódást, csak akkor válhat a valóságban is realitássá a siker. A pénzügyi elit beteges hatalmának levetkőztetése és ezeknek a bűnöző kartelleknek az igazságszolgáltatás elé állítása mást sem kíván, mint forradalmat. A kormány nem fog megmenteni minket. A kormányba tökéletesen beszivárogtak és a velejéig korrupt. Megkeresni őket a megoldásért, ezen a ponton már teljesen naiv dolog lenne.

Három fokozata van a forradalomnak, és ezek egymást követik. Az első fokozat már megkezdődött, és ez az ideológiai ellenállás. Ezen a fokozaton annyi embert kell tudnunk felébresztenünk, amennyit csak lehetséges, hogy megtudják, mi is történik valójában, és hogy milyen irányba haladunk. Minden forradalom a társadalom szemléletmódváltásából indul ki, és más jelentős ellenállás nem lehetséges enélkül. A siker a játék ezen fokozatán az eszmény terjedésével érhető el. Ha egy eszmény eléri a kritikus tömeget, önálló életre kel és szétterjed a társadalom minden rétegében. Ahhoz, hogy ez az elterjedés megvalósulhasson, sokkal több emberre van szükségünk a küzdelemben. Több emberre van szükségünk, akik felemelik a hangjukat, akik videókat készítenek, cikkeket írnak, akik eljuttatják ezeket az információkat a nemzeti és a nemzetközi porondokra, és elsősorban a rendőrséget és a katonaságot kell megfognunk.

A második fokozat a civil engedetlenség, amit erőszakmentes ellenállásnak is neveznek. Ezen a fokozaton a pénzed tartsd ott, ahol a szád van, erőteljesebben fogalmazva tartsd vissza a pénzed és az engedelmességed a kormánytól és minden tőled telhetőt tegyél meg azért, hogy akadályozd az állam működését. Tömegben gyakorolva, ez a módszer elég gyakran elegendő ahhoz, hogy a rezsim térdre kényszerüljön. Mindenesetre, ha ez nem jönne össze, a harmadik fokozat elkerülhetetlen.

A harmadik fokozat a közvetlen fizikai ellenállás. A közvetlen fizikai ellenállás az utolsó mentsvár és mindent meg kell tenni az elkerülés, és amennyire csak lehet az elodázás érdekében, és csak akkor felhasználni, ha már minden lehetséges megoldási kísérlet sikertelen. Ott vannak azok, akik „keményen megmondják”, és ott lesznek, hogy ellenálljanak akkor, amikor annak eljön az ideje, de amit ők nem fognak fel az, hogy ha Te inaktív vagy az első és a második fokozatokban és az energiáidat az utolsó ellenállásra tartogatod, akkor el fogsz bukni.

Amikor a nácik ajtótól ajtóig haladtak, hogy elhurcolják az embereket otthonaikból Németországban, akkor lett volna ideje a fizikai ellenállásnak, de az ideológiai ellenállás és a civil engedetlenség hiánya vezetett ahhoz a ponthoz, ahol valószínűleg még egy fegyveres felkelés is elbukott volna. A fegyveres felkelés csak akkor lehet eredményes, ha az emberek stabilizálják az aktív ellenállás hozzáállását. És az aktív ellenállás csak azután lehetséges, ha az elmék fel lettek szabadítva a fősodrású média propagandája alól. Ha vissza akarsz vágni, akkor most vagy soha – nem lesz másik esélyed, és a tét sokkal magasabb, mint anno, a náci Németországban volt.

Forrás: Meet Your Strawman

(folytatjuk)