Ismerd meg a STRÓMANODAT! – XII. rész – Az átverés összefoglalása

Ha az eddigiek sok információt jelentettek számodra, akkor talán hasznos lehet rendelkezned annak a felháborító szélhámosságnak egy rövid „vázlatával” is, amit veled játszanak. Ugyanúgy itt, a Te lakóhelyeden (Anglia – a ford.) is és szinte minden más lakóhelyen ugyanez a helyzet áll fenn.

Minden azelőtt kezdődött, mielőtt a legtöbb jelenleg is élő ember megszületett volna. Két testvér azon elhatározásával kezdődött, hogy belekezdenek egy szélhámosságba, amelyik a világ leggazdagabb embereivé teszi őket, és amely ráveszi az embereket arra, hogy nekik dolgozzanak anélkül, hogy felismernék ezt a tényt. Bár ők szó szerint is testvérek, a rend kedvéért különböztessük meg és nevezzük el őket Kormány úrnak és Bankár úrnak, mert erre van szükségük ahhoz, véghezvigyék ezt a szélhámosságot.

Kormány úr felállított egy nagyon ügyes rendszert, melyben gazdasági vállalatokat illesztett össze, olyan neveket adva ezeknek, mintha kormánytestületek lennének, míg a valóságban pontosan ugyanolyan cégek, mint bármelyik utcai üzlet. Hogy ezt az illúziót erősítse, Kormány úr embereket alkalmazott, hogy azok neki dolgozzanak és olyan címeket adott nekik, mint „miniszter”, vagy a „parlament tagja”, vagy hasonló értelmetlen címeket. Az alkalmazottainak többsége körbeültek és vitatkoztak egymással, és időről időre lecseréltette őket egymással oly módon, hogy megszavaztatta a társadalom tagjaival, kit alkalmazzon az elkövetkező néhány évben.

Ez igazán nagyon okos húzás a részéről, mert így a társadalom tagjai azt hiszik, szavazataikkal változást okozhatnak, míg Kormány úr persze tudja jól, hogy ő állítja fel a cég szabályait, ő hozza meg az összes döntést, és valójában egyáltalán nem is érdekli, kik lesznek az alkalmazottai bármely adott pillanatban.

Ezalatt, a testvére, Bankár úr megalapít két saját céget. Az egyiket elnevezi a „The Bank of Englandnek”, vagy valami hasonló, számára kedves nevet választ, attól függően, hogy hol él (és igen, valójában több mint két testvér van ebben a családban). A másik céget „pénzverdének” nevezi el. Mindkét cég az övé, és pontosan azt teszik, amit ő mond.

Beindul a gépezet és Kormány úrnak szüksége van pénzre, hogy kifizesse az alkalmazottait, így hát megkéri a bátyját, Bankár urat, gondoskodjon valamennyiről. Itt kezdődik a mókás rész. A megbízható Bankár urunk „kigondolja” a pénzt és úgy csinál, mintha elfogyott volna neki, pedig valójában sose volt pénze. „Kölcsön ad” egy nagyobb összeget, mondjuk 1,000,000 Fontot a bátyjának, Kormány úrnak. Ez neki semmibe nem kerül, hiszen nem is létezik a pénz, és ez még csak az első lépés a szélhámosságban.

A testvére, Kormány úr azt mondja, hogy a „nemzeti adósság” 1,200,000 Font, amely minden egyes évben 20%-kal (egyötödével) nő, ha nincs teljesen visszafizetve. A ravasz módszere, hogy elnevezi ezt „nemzeti adósságnak”, azt okozza, hogy az emberek azt gondolják, országuk tartozik valakinek valamivel. Valójában senkinek nem tartoznak semmivel. Jó mi? Nagyon rafinált! Anélkül, hogy bármi értéket is kockára tettek volna, a testvérek így meggyőzik arról az embereket, hogy (a) van kormányuk (miközben nincs), és (b) hogy az országuk kifogyott a pénzből, és így adósa lett egy kedves hitelezőnek (miközben nem). Nagyon ügyes – ezek a testvérek nem hülyék!

Ezután Kormány úr a személyzetének tagjait „csekknek” hívott papír fecnikkel „fizeti ki” és elküldi őket a bátyjához, Bankár úrhoz, hogy váltsa be ezeket a papír fecniket „pénzre”. Azonban Bankár úrnak nincs egyáltalán pénze, így gondol egyet és szól a „pénzverde” nevű cégének, hogy nyomtasson papír fecniket, amiket „valutának” nevez el, és kiadja ezeket a bátyja által küldött fecnik beváltásaként, lecserélve néhány papír fecnit néhány másik papír fecnire.

Mi a valós értékük ezeknek a papír fecniknek? Amennyibe a papír, a tinta és a nyomtatás kerül.

Ezen a ponton mit nyertek a testvérek? Egy rakás ember dolgozik nekik, akik megcsinálnak bármit, amit ők mondanak, és ez semmibe sem kerül nekik.

Azonban ez még csak az első lépés. Most Kormány úr visszaveszi annak a 80%-át, amit „fizetett” az alkalmazottainak, adók formájában (és a társadalom tagjaitól is elveszi a bevételeik 80%-át – a ford.). Végül is, az ország adósságban úszik, így Kormány úrnak el kell vennie mindenkitől pénzt azért, hogy visszafizesse az ország adósságát – nem igaz? Hogy miért fizet mindenki? Mert az ő alkalmazottai azt mondják. Ezek az alkalmazottak kigondolnak „jogszabályokat” és büntetések garmadát, hogy a pénzeket az átlagemberektől átvándoroltassák Kormány úr zsebébe, aki azonnal továbbítja azokat a bátyja, Bankár úr zsebébe, az adósság (ami nincs) törlesztéseként és kamataként.

Na de honnan van az átlagemberek adóra fizetett pénze? Az idejükért és az erőfeszítéseikért kapják cserébe, amikor dolgoznak. Ez valódi pénz, a dolgozó emberek anyagi javain és szolgáltatásain alapul. Ez valós értéket képvisel, és még ennek a valós értéknek a 80%-át is elveszi tőlük Kormány úr. Az emberek miért hagyják, hogy ez történjen? Mert azt gondolják, hogy nincs más választásuk és börtönbe csukják őket, ha nem fizetnek. Amit nem értenek meg az, hogy az adózás opcionális, és ha nem akarnának nem kéne fizetniük.

Bankár úr nagyon jól keres ebből. A bátyja egy rakás értékes pénzt ad neki cserébe egy rakás értéktelen pénzért, amit ő kitalált. Így hát úgy dönt, kiterjeszti az üzletét és ugyanezt megcsinálja annyi emberrel, amennyivel csak tudja. Felajánlja, hogy kölcsön ad az embereknek pénzt (amit ő „kigondol” és a semmiből teremt elő) azért, hogy megvehessenek bármit, amit csak akarnak. Kihagyjuk most a strómant, és csak arra fókuszálunk, amit a Bankár úr végrehajt.

Valaki házat szeretne vásárolni és felkeresi Bankár urat, hogy 100,000 Font hitelt kérjen. Ez egy olyan ajánlat, amit Bankár úr nem utasíthat vissza, hacsak nincs valami nagyon, de nagyon nyomós érve, hogy megtegye. Ez semmibe nem kerül neki, és valódi pénzzel fognak neki fizetni valós emberek, valós munkájuk értékéből. Az ajánlat 17%-os kamat évente, 25 éven keresztül. Ha a szerződés a teljes 25 év alatt végigfut, akkor a kölcsönkérő körülbelül 433,557 Fontot fizet vissza egy professzionális hitel-kalkulátor számításai alapján. Ez az, hogy a négyszeresét fizeted vissza annak, amit kölcsön kértél, méghozzá egy kamu pénzre fizetve ezt a kamatot, amit a valós pénzedből, a kemény munkáddal teremtett pénzedből fizetsz.

Azonban, mivel Kormány úr elveszi a bevételed 80%-át még mielőtt fizetni tudnád a hiteledet, 2,167,785 Fontot kell összeguberálnod az elkövetkező 25 év alatt, melyből Kormány úr elvesz tőled 1,734,228 Fontot közvetlen és közvetett adók formájában. És hogy tetézzék, Kormány úr ennek az 1,734,228 Fontnak a nagy részét Bankár úrnak adja a (kamu) „nemzeti adósság” törlesztése okán. Így az, aki a házat hitelre veszi, a többszörösét fizeti vissza a kamu hitelnek, mégpedig valós, értéken alapuló pénzével.

És a helyzet egyre csak romlik. Bankár úr és Kormány nem adnak ki elég pénzt ahhoz, hogy az emberek fizikailag képesek legyenek fizetni a hitelre a kamatokat, ahogy nincs elég pénz az egész gazdaságban sem, hogy ez lehetséges legyen. Ez egy másik ravasz trükk. Azoknak az embereknek, akik keresnek, nem lesz problémája, de a legtöbb ember nagy nehézségek elé néz és alig marad valamennyijük, miután befizetik a törlesztésüket. A legcsekélyebb probléma is, mint a munka elvesztése, olyan helyzetbe tudja hozni az embert, hogy nem tudja fizetni a megkövetelt összeget. Ekkor az történik – és az esetek többségében TÉNYLEG meg is történik –, hogy Bankár úr megpróbálja elvenni az ingatlant, a testvére néhány „jogszabályára” (amik NEM törvények) hivatkozva, hogy igazolja a lopását. Még behajtókat is kiküld, hogy elvegyék a vásárló házát, a pénzét, és személyes vagyontárgyait is.

Amire a vásárlónak emlékeznie kell, hogy az eredeti „kölcsön” csalás, és hogy Bankár úr nem tett fel semmi értéket, a vásárlónak soha nem mondták el az igazi összegét annak, amit vissza kell fizetnie, soha nem fogalmaztak meg valódi szerződést és valójában ő nem is az az ember, akitől követelik a kölcsön visszafizetését.

Tudni akarod, mit gondol Bankár úr a kölcsönkérőkről?