Ismerd meg a STRÓMANODAT! – VII. rész – Regisztráció

A legtöbb ember azt hiszi, hogy amikor megvesz egy új autót, akkor azt regisztráltatnia kell (Angliában a Driver and Vehicle Licensing Agency nevezetű gazdasági társasággal – az állítólagos Magyarországon ezt a gazdasági társaságot okosan Nemzeti Közlekedési Hatóságnak nevezik – a ford.). Csak néhány embernek kelti fel a figyelmét a tény, miszerint a regisztrációval az eladótól megvásárolt autó nem a vásárló, hanem az autót regisztráló társaság tulajdonába kerül. A regisztrációval tehát elajándékoztad az autódat egy gazdasági társaságnak, amely semmit nem tett érted, és amelyre talán nem is gondolsz jó szívvel. Mivel törvénytelen az, ha bárkit átvernek, a leginkább az érdekelne, hogy hallhatnék-e bármilyen indokot arra vonatkozóan, hogy ez a regisztrációs dolog miért ne lenne törvénytelen, mert elképzelni sem tudok semmilyen okot vagy alapot arra, hogy miért ne minősülne ez a regisztráció égbekiáltó és nyilvánvaló csalásnak sőt, még csak fel sem tárták ezt a tényt a szerződési feltételekben.

A tulajdonjog-változás látható abból, hogy te és az eladó elküldtétek azt a dokumentumot, melyben te szerepelsz az autó „regisztrált birtokosaként”, amelyet épp most vettél meg. Követelik, hogy fizess egy olyan autó fenntartásáért, amelyik nem is a tied, és az aktuális tulajdonos megteheti és meg is teszi, hogy megsemmisíti az autót (az autó neki semmibe sem került), ha te, a „regisztrált birtokos” nem fizetsz az autó használatáért. Az autó megsemmisítése egyébként törvénytelen lenne, ha az nem lenne a cég tulajdona.

Az autót kivonják a forgalomból, ha az „Útadó” nincs befizetve. Ez az „adó” eredetileg azt a célt szolgálja, hogy az autóvezetők pénze egy olyan alapba kerül, melyből új utakat építenek azoknak, akik azt használnák, és a már meglévő utakat karbantartják. Ez teljesen célszerű ötlet, és azt jelenti, hogy az országot behálózó úthálózatokat építenek és tartanak karban ebből a pénzből azok számára, akik pénzzel hozzájárultak.

Az útadó-alapot lenyúlják, és láttam olyan jelentést, mi szerint ennek a pénznek a 85%-át olyan más dolgokra fordítják, amiknek semmi közük sincs az utakhoz, de még az autózáshoz sem. A helyi hatóságok azon sopánkodnak, hogy nem tudják az utakat karbantartani, mert nincs rá elég pénz, hogy elvégezzék a munkálatokat. Az „útadó” mértéke ugyanakkor az autóban lévő motor méretétől függően egyre csak nő, amit azzal a nevetséges indokkal magyaráznak, hogy minél nagyobb a motor, annál több üzemanyagot éget és ezáltal jobban hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az igazi oka azonban az, mint mindig, hogy egy új módszer szerint vegyenek el pénzt azoktól az emberektől, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy mi folyik. Mostanában van egy olyan javaslat is, hogy az autósoktól szedjenek kilométerenkénti díjat is azon utak használatáért, amelyet már többszörösen kifizettek és így a sajátjuk.

Azért az természetes is, hogy nem ez az egy bevételi forrásuk van az autókból. A központi bevételi forrás az az iszonyatos „adó”, amelyet az üzemanyagárakba építettek be, és amely eléri (nálunk meg is haladja – a ford.) a benzin árának az elképesztően magas, 85%-át, amely viszont nem érinti az aktuális üzemanyag lelőhelyének, kitermelésének, finomításának és szállításának költségeit és adóvonzatait. Érdemes lehet megjegyezni, hogy az autók hajthatók lennének vízzel, sűrített levegővel, a környezetből kivont energiával, állandó mágnesekkel vagy akár a gravitáció erejével is. Biztosan sokként fog érni a tény, hogy azok a feltalálók, akik elkezdték tesztelni saját prototípusaikat, nyomtalanul eltűntek. Hogy túloznék? Személy szerint öt embert ismerek, akiknek azt mondták, hogy „vagy abbahagyod, vagy eltűntetünk – vagy ilyesmi”. Amikor megérted azokat, akik az olajeladásból milliárdokat és milliárdokat profitálnak, egy ilyen lépés nagyon is érthető, különösen mióta ezen emberek kezében van a karhatalom és a bíróság, és így jól tudják, bármit is csinálnak, nem lesz következménye.

Talán azt gondolnád, hogy nem lehet az autót megvásárló emberből több pénzt kipréselni, de nem egészen ez a helyzet. További két fő díjjal lehet számolni. Az első a külföldről vásárolt autó után fizetendő regisztrációs adó. A másik a legártalmasabb, az Általános forgalmi adó, ami az USA-ban „Value Added Tax” (VAT), Angliában „Sales Tax” néven ismert. Ez az adó Magyarországon 27%, az USA-ban 17,5% és szinte bármit akarsz venni, ez a százalékos adó szinte mindenre ki van vetve. Nem számít, hogy te már adóztál a fizetésedből, vagy hogy mindenki adózott már a gyártáskor, az alkatrészek vásárlásakor, a szállításkor és még a reklámozáskor is, az Áfa mindenképpen belekerül a kereskedelmi árba. Ha ezeket a dolgokat egyetlen számlára tennénk, megfigyelhetnénk, hogy egy személy a jövedelmének legalább 80%-át elveszik tőle a különböző adók és egyéb, szükségtelen járulékok kifizettetésével. A közgazdászok megállapították, hogy a szabadnak nevezett ember, aki Angliában, a nagy „demokráciában” él, valójában rosszabb helyzetben van, mint a „jobbágy” rabszolgák voltak a régi időkben – a „szabadság” tekintetében!

Most nézzük, miről is szól a jogosítvány. A szokásjog alatt az embereknek joguk van a szabad utazáshoz, amihez igénybe vehetnek akár autót is. Azok az emberek, akik kitalálják a szabályokat, azt akarják beadni neked, hogy ezentúl nem egy „utazó” ember vagy, akire a szokásjog érvényes, hanem egy „sofőr”, akire azok a jogszabályok érvényesek, amelyek megállapítják, hogy a „sofőrnek” rendelkeznie kell jogosítvánnyal, autóadóval, biztosítással és mindenféle marhasággal, amit csak kitalálnak. Ha szabadságban akarsz élni és valaki elkéri tőled a jogosítványodat (amelyik azért lett kiállítva, mert tevőlegesen és önkéntesen hozzájárultál ahhoz, hogy aláveted magad azon „kérelem” szükségességének, miszerint valakitől kérned kell, hogy engedje meg, hogy te autót vezethess), azt a kérdést kell feltenned, hogy „Miért kéne nekem olyanomnak lenni?”.

A jogosítvány csak azoknak a sofőröknek kötelező, akik a kereskedelem részét képező gépjárműveket vezetik. Mivel vitatható, hogy a stróman szállítása kereskedelmi tevékenységnek minősül-e, jobban teszed, ha semmi jelét nem mutatod, hogy egy stróman van veled. Az is nagyon fontos, hogy ne add meg a neved, címed vagy (a feltételezett) születési időpontodat, és ne mutass meg semmit, aminek a sorszámából következtetni lehet arra, hogy aláveted magad:

(a) egy másik ember utasításának (ugyanis egyenrangú veled) és/vagy

(b) az együttműködésnek és önmagad társításának a strómannal, aki automatikusan a jogszabályok alanya, lévén maga is csak egy fiktív része ennek a fiktív világnak.

Tehát, ha nem szállítasz olyan utast, aki fizet azért, hogy te elvidd valahová, és ha nem azért utazol, hogy megállj valahol eladni valamit, és ha nem szállítasz strómant, akkor te egy „utazó” vagy egy „vendéggel”, ha a társaságodban van egy ember, aki nem „személy” és aki nem azonosítja magát a strómanjával, ahogy te sem azonosítod magad a sajátoddal. Az utazóknak nem kötelező, hogy jogosítványuk legyen.

Forrás: Meet Your Strawman

(folytatjuk)