Ismerd meg a STRÓMANODAT! – IV. rész – Mi a pénz?

Mi a pénz?

Eredetileg Angliában a pénz egységét „egy font sterlingnek” hívták. Azért ennek, mert egy sterlingnyi ezüstnek egy font súlya van (nem SI mértékben számolnak Angliában – a ford.). Mivel igen nehéz lenne egy csomó ezüsttel a zsebedben jönni-menni, úgy oldották ezt meg, hogy az ezüstöt gyakorlatilag a bankban tartottad és kaptál róla egy bizonylatot, melyen szerepelt, hogy mennyi ezüstöd van. Sokkal könnyebb volt vásárolni és üzletelni ezekkel a „banki levelekkel”. Ha úgy akartad, bármikor bevihetted a bankba ezeket a bizonylatokat és megkérhetted a bankot, hogy váltsa be, és ilyenkor az történt, hogy odaadták neked a levélen szereplő mennyiségű ezüstödet a levélért cserébe.

Manapság is ilyen „banki levelek” a fizetőeszközök Angliában, hogy könnyebb legyen értékünket magunknál tartani, azonban van egy nagyon fontos különbség. Ezeket a leveleket egy magáncég állítja ki, a "The Bank of England" (amelyik igen jó név egy olyan cégnek, amelyik bármi mást is választhatott volna). Mindenesetre, ha beviszed a bankba a nálad lévő leveleiket azzal, hogy be akarod őket váltani, annyit tehetnek, hogy olyan levelekre cserélik ki, amiken ugyanazok a számok vannak, mint azokon, amiket beadtál, vagy alternatívaként olyan másféle leveleket kapsz, amelyekre kisebb számok vannak nyomtatva. Ez azért van így, mert sajnos az eredeti banki levelek mögött semmiféle fizikai érték nem áll napjainkban - ha csak azt nem vesszük, hogy fizikai az a papír, amire a számokat nyomtatják.

Valójában még ennél is rosszabb a helyzet. Manapság már azzal sem vesződnek, hogy egyáltalán valami papírfélére kinyomtassák a számokat. Egyszerűen megnyomnak pár gombot a számítógépen, vagy ha ódivatúak akarnak lenni, beírnak egy számot a főkönyvbe. Hogy mit is reprezentálnak azok a számok? Egyáltalán semmit – nincs valós érték mögöttük, más szóval annyit érnek, mintha te magad nyomkodnád a számítógépedbe a számokat – teljesen értelmetlenek. Sőt, a bank vagy valamely pénzintézet vidáman adja neked „kölcsön” azokat a számokat a sok éves munkádért cserébe – hát nem nagylelkű dolog ez tőlük?

Valójában ez nagyon nem vicces, mert ha felhagysz a fizetéssel, és nem rájuk költöd azt a pénzt, amit kemény munkádért cserébe kaptál, akkor megpróbálják elvenni tőled a házadat és a tulajdonaidat.

Ez nem fog megtörténni, ha megérted, hogy amit neked kölcsön címen adtak, valójában értéktelen. Vegyük Jerome Daly esetét, Minnesota államból, Amerikából. A bíróságon azzal a kihívással találta szembe magát Jerome, hogy a bank el akarta venni tőle a házát, amit banki hitelből vásárolt. Jerome amellett érvelt, hogy minden jelzálogszerződés megköveteli, hogy mindkét fél (vagyis ő is és a bank is), feltegyen valamiféle törvényes tulajdont az alkuért cserébe. Ezt jogi terminológiában jogos „ellenszolgáltatásnak” nevezik, amit a szerződés mindkét fél elé helyez. Jerome elmagyarázta, hogy a „pénzzel” a bank ténylegesen nem rendelkezett, ahogy az a semmiből keletkezett akkor, amikor a kölcsön-megállapodást aláírták.

Vagyis, a pénz nem a bank létező vagyonaiból keletkezett, hanem a bank egyszerűen feltalálta azt és a valóságban a bank nem tett fel semmilyen vagyont a papírra, saját elméleti felelősséget kivéve. Ahogy a bírósági per előrehaladt, a bank elnöke, Mr. Morgan került kihallgatásra, és beismerte, hogy a bank, együttműködve (magántulajdonú kereskedelmi vállalatnak nevezte) a „The Federal Reserve Bankkal”, közösen hozták létre a teljes összeget hitelben a saját könyveléseikbe való bejegyzéssel, tehát a pénz is és a hitel is akkor jön létre, amikor létrehozzák. Továbbá Mr Morgan elismerte, hogy nem Egyesült Államok-beli törvény vagy jogszabály alapján tették ezt. Az ellenszolgáltatásnak és az ajánlatnak törvényesnek kell lennie, hogy érvényes legyen a kölcsön-megállapodás. Az esküdtszék azt találta, hogy nem volt törvényes az ajánlat, amit a bank tett, így tehát a bíróság visszautasította a bank végrehajtásra vonatkozó indítványát és Jerome Daly megtarthatta az otthonát.

Pontosan ez a helyzet az összes angol hitellel (szerk.mj.: a magyar hitelek esetére is igaz). Mikor valaki jelzálog vagy egyéb hitelt szeretne felvenni, a hiteligénylő lapot még az előtt alá kell neki írnia, mielőtt a kölcsönt jóváhagynák. A kérelem aláírása értékes része a papírnak, mert ez alapján jegyezheti be jóváírásként a bank a saját számlájára a hitel összegét. A bank megtarthatná azt a hiteligénylő lapot és maradna 100,000 Fontja vagy bármennyije, de ők többet akarnak, sokkal többet. Még egyszer be akarják fizettetni ugyanazt az összeget, amit évek munkájával megkeres az ember, méghozzá nem csak a felvett „hitel” összegét, hanem még extra bevételt is akarnak ezen felül. Ne gondold, hogy a bankok annyira lelkesek, hogy csak úgy „pénzt” adnak neked – még a nagyon szegény embereknek is adnak hitelt, akiknek esélyük sincs visszafizetni –,a bankok nem veszíthetnek az üzleten, bármi is történjék.

Ezért, ha egy cég elkezd nagy összegeket követelni, az legyen az első dolgod, hogy benyújtatod velük a „könyvelésüket” az alkuért. Más szóval megkéred őket, hogy írásban bizonyítsák, hogy mit nyújtottak ők valós értékként a hitelszerződésben az ő oldalukról. Miként a pénzt a könyvelésükben hozták létre, nem téve mellé valódi értéket, igen nagy bajban vannak, hiszen nem tudnak eleget tenni abbéli követelésednek, hogy megnézd az elszámolásukat az alkuért. Elgondolkoztál valaha azon, hogyan csinálnak a bankok minden egyes évben több száz millió Font nyereséget? Nos, jól látod, hogy honnan jön a legtöbb része.