Bővítsük hát a strómannal, a születésünk pillanatában velünk párhuzamosan életre keltett egyszemélyes céggel kapcsolatos ismereteinket. Öveket becsatolni… kemény menet lesz.
Ha az I. és II. részt még nem olvastad, akkor kérjük, tedd meg.
Mint eddig megtudtuk – a stróman-rendszerrel kapcsolatos információk egyáltalán nem titkosak, legfeljebb érthető okokból nem verik nagydobra őket –, a stróman létezése akkor indul el, amikor egy brit (a cikk egy angliai írás alapján készült) szülőpár anyakönyvi kivonatot kér/ír alá a gyermekére. Ezt semmilyen valódi törvény nem követeli meg, de mivel nincsenek tudatában, mit csinálnak, a szülők belemennek a dologba. Látszólag csak arról szól, hogy elismerik, rögzítik, hogy ez és ez a gyermek neve, és hogy igen, ők a szüleik.
Ám a gyermek regisztrációjával elvesztik a tulajdonjogukat a gyermek felett (ezért lehet elvenni később tőlük a gyámügy ilyen-olyan indokolásával).