Megosztás alapú közösség - Jeremy Rifkin

Szemünk láttára körvonalazódik egy új globális gazdasági rendszer. Ez az első gazdasági rendszer a kapitalizmus és a szocializmus kialakulása, a 19. század eleje óta. Ez egy jelentős történelmi esemény. Hatással lesz mindannyiunkra, gyermekeink és unokáink életére is. Ez a közösségi együttműködésen alapuló gazdaság.

A paradigmaváltás, az új rendszerre való áttérés elsődleges kiváltó oka, nem más mint a nullához közelítő határköltség. Ez azt a költséget jelenti amely egy újabb termék, vagy szolgáltatás kereskedelmi forgalomba kerüléséhez szükséges, azon felül, hogy fix előállítási költségeink már fedezve lettek. A technológiai forradalom épp a termelékenységben játszik nagy szerepet, hiszen ha képesek vagyunk nulla közeli határköltséggel termékeket és szolgáltatásokat előállítani, azok közel ingyenesen, nagy mennyiségben lesznek elérhetőek a kereskedelmi rendszeren kívül.

A jelenség kezdettől fogva tetten érhető az információtechnológiai iparban. Ennek eredményeképp váltak felhasználók milliói fogyasztóból termelővé, akik saját információs tartalmaikat hozták létre. Vessünk csak egy pillantást a hírlapok, magazinok, könyvek, zenei tartalmak kiadóira. A határköltségek eltűnésének folyamata mára visszafordíthatatlan.

A közgazdászaink többsége azt gondolta, hogy itt megáll a folyamat. Ugyan egyre több információs termék esetében lehet nullához közelítő határköltséggel számolni, a „virtuális terekben”, a jelenség soha nem fogja elérni a fizikai, kézzel fogható termékek és szolgáltatások világát. Ez többé nem igaz.

Valójában az történik, hogy a klasszikus, „kommunikációs” internet átalakul. Létrejön a „Dolgok Internetje”. Egy fizikai hálózat. A bitek mellett az atomok világa válik elérhetővé. A kommunikációs internet, az energiainternet, valamint a közlekedési és logisztikai internet egyesülésével jön létre az új platform. A „Dolgok Internetje” segít elérni a nullához közelítő előállítási költséget az élet minden területén, az információs termékek után, a fizikai termékekre vonatkozóan is.

Az IBM szerint 2020-ra 30 milliárd szenzor, a legutóbbi előrejelzések szerint pedig 2030-ra 100 billió szenzor hálózza majd be világunkat. összekötve mindent mindenkivel, egy globális neuronhálózatban. Ahogy az Internet a „Dolgok Internetjévé” válik, és a bitektől eljutunk az atomokig, egy teljesen új gazdasági modellben találjuk magunkat, amely elvezet a nullához közelítő határköltséghez, beleértve az energia és a fizikai termékek termelését, valamint elosztását.

Bárki képes lesz növelni hatékonyságát, saját maga elkészíteni használati tárgyait a határköltségek csökkenésével, az energiát illetően önfenntartóvá válhat, emellett kereskedhet, vagy megoszthatja mindezeket a társadalom többi tagjával, ugyanúgy, ahogy ma tesszük ezt az információval.

A fő ütőkártya itt az étel, a víz és a klímaváltozás. Hiszen ha nem állítjuk meg a klímaváltozást és a jelenlegi úton haladunk tovább, ha nem termelünk elegendő élelmet és nem lesz hozzáférésünk a tiszta ivóvízhez, minden amit elsoroltam, értelmét veszti.

Az új rendszer már működik Európában. Nézzük az energiát. Abban a pillanatban, ahogy napelemet szerelsz a tetődre, vagy szélturbinát a telkedre, még azelőtt, hogy az anyagköltséget visszafizetnéd – ami általában 3-8 év, nem hosszú idő – gondoljunk arra, hogy az előállítási költség az első naptól fogva szinte nulla, mert a napenergia ingyenes. A szélenergia ingyenes. A Föld melege, a geotermikus energia ingyenes. A hulladék, amelyet egy berendezéssel energiává alakíthatsz a konyhában, mind-mind ingyenes. Máris emberek milliói fogtak össze, együttműködve, kis- és középvállalkozások, háztulajdonosok, új elektromos hálózati rendszert hozva létre.

A „Dolgok Internetje” az elosztás és a közösségi együttműködés különböző formáit támogatja, bárki számára közvetlenül hozzáférhető, decentralizált és gazdaságos rendszer.

Nézzük a 3D nyomtatott termékeket. Már most több százezer lelkes amatőr, több ezer kis- és középvállalkozás létezik akik a saját 3D nyomtatott termékeiket használják. A harmadik ipari forradalom vívmányát, a „Dolgok Internetjét” használják – legalábbis Európában – tevékenységük megkönnyítése érdekében. Egyszerűen felmész az Internetre és letöltöd a megfelelő szoftvert – ingyenesen, nyílt forráskódú – majd elkezded a nyomtatást: újrahasznosítható műanyagból, papírból, de lehet akár homok vagy kavics, amit beolvasztasz – alacsony költségen. A 3D gyártóüzem megújuló energiával táplálható, az energiainternet segítségével, szintén nullához közelítő költséggel. A termékek globális weboldalakon reklámozhatóak és értékesíthetőek, nagyon alacsony költségek mellett.

Ugyan még csak az elején járunk a logisztikai Internet kialakulásának, de a termékeket szállító elekromos autók rövidesen az otthon megtermelt, vagy az energiainternetről nyert zöld energiával üzemelnek majd, a járművek pedig néhány éven belül szintén nyomtathatóak – az első 3D nyomtatott jármű már működik, Kanadában. Napenergia hajtja. Illetve léteznek már vezető nélküli robotautók, melyek még hatékonyabbá teszik a rendszert. Nulla közeli határköltséggel.

Ez egy forradalom!

A kérdés a következő: ha milliók, majd száz milliók lesznek képesek önerőből energiát, termékeket létrehozni, azokkal kereskedni, vagy megosztani, nullához közelítő határköltséggel, ingyenessé téve ezzel majdnem mindent maguk körül, felváltva a kapitalista kereskedelmi modellt... vajon milyen gazdasági rendszer képzelhető el az eddig felvázoltak kezelésére?

A közjavak rendszere.

Manapság ehhez az intézményrendszerhez tartoznak a non-profit oktatási intézmények, egészségügyi szolgáltatások, gyermekgondozás, idősgondozás, környezetvédelmi szervezetek, kulturális, sport, művészeti intézmények és így tovább.Ha ezeket kizárólag a piac szabályozná, nem maradna élet a bolygón.

A közjavakról a közgazdászok gyakran nem vesznek tudomást, mert nem termelnek profitot. Társadalmi hasznuk van, az azonban igen jelentős. Ami manapság a közjavakat fontosabbá teszi mint valaha, az a „Dolgok Internetje”.Mivel a „Dolgok Internetje” egy általános rendeltetésű technológiai platform, a közösség kiszolgálására. Szerkezetileg osztott, de egymást támogató hálózati elemekből álló, oldalirányban, nem pedig vertikálisan skálázható, együttműködést támogató rendszer.

Ezzel létrejön egy megosztás alapú közösség.

Ha emberek milliói előállítják és megosztják egymással az erőforrásokat, a 3D nyomtatott termékeket és az információt, akkor kevesebb jövedelemre lesz szükségük nullához közeli költségek mellett. Továbbra is szükség lesz azonban foglalkoztatásra. Ám ha a munkaerőpiac nem tart ránk igényt – mert mindent magunknak állítunk elő és a piacon csak egy szűk, magas technológiai tudással bíró réteg tud elhelyezkedni – hol keletkeznek új munkahelyek?

A közjavak rendszerében. Az effajta tevékenységekkel társadalmi tőkénk gyarapodik, emberi kapcsolatok, közösségek jönnek létre. Kultúra, sport, művészet, egészségápolás, az élet minősége. Ezek fontosabbak, mint a kényszerű foglalkoztatás. Alkalmazások fejlesztése intellektuálisan nem jelent akkora motivációs kihívást egy fiatal elme számára, mint megérteni az emberi közösségek működését, elérni a transzcendenciát, vagy választ találni az élet értelmére.

Utolsó gondolat. Energiaellátásunk lehet közel ingyenes, már majdnem ingyenesen hozhatunk létre termékeket és szolgáltatásokat is, de étel és ivóvíz nélkül nem élünk túl. Még ha pillanatnyilag megoldható lenne, akkor is kérdés miként biztosítjuk az élelem- és vízellátást növekvő populáció mellett, például az Egyesült Államok nyugati részén.

Nos... a klímaváltozás az elefánt a porcelánboltban. Fontos azonban megérteni, hogy a Harmadik Ipari Forradalom, a „Dolgok Internetje” egy lehetőség a fosszilis energiahordozóktól való függetlenség megteremtésére. Emberek milliói vesznek részt máris a saját, megújuló energiatermelésben és megosztásban.

A „Dolgok Internetje” pedig – a nulla határköltség elérésével – megmutatja nekünk, hogyan használjunk fel kevesebb erőforrást sokkal hatékonyabban. Így nem igazán terhelnénk tovább élőhelyünket. Nos, vannak fiataljaink, akik már nemcsak információt, energiát és 3D nyomtatott termékeket osztanak meg, hanem az autóikat, a kerékpárjaikat, sőt ma már a lakásaikat, házaikat, ruháikat, szerszámaikat és a szórakoztató eszközeiket is. Felnő egy generáció, ami azt vallja, hogy nem a tulajdonlás a lényeg, hanem a dolgok használata és minél több ember osztja meg amije van, annál kevesebbet kell gyártani. Ez ugyan negatív hatással van a GDP-re, de pozitív hatása van az élet minőségére és ez alapján mérhető egy gazdasági rendszer sikere.

Ez nem csak technológia. Ez egyben a gazdaság demokratizálódása. És remélhetőleg 2050-re nem a világ 1 vagy 99%-ba fogsz tartozni. Egy megosztás alapú társadalomban élünk majd, mely fenntartható, minőségi életet biztosít, senkit nem hagyva magára. Utópia volna? Nem! Új narratívára van szükség. Új fejezetet kel nyitnunk, amelyben az emberiség a technológiával együtt fejlődik. El kell érjünk a geopolitikától a bioszféra-tudatosságig, egy generáción belül. Minden amit teszünk, hatással van a többi emberre, az ökoszisztémákra és minden Földön élő fajra. Végre van egy fiatal generációnk, amely már látja hogy egységes, oszthatatlan közösséget alkotunk, a bioszférát. Van okunk hát reménykedni. Ha nagyobb hatásfokot – vagyis a költségcsökkentéssel egyidejűleg, magasabb termelékenységi szintet – érünk el, kevesebb erőforrás felhasználásával és kevésbé terheljük le a bolygónkat, a század közepére egy jobb világot hozhatunk létre. Segíts ebben, hiszen most van esélyünk meggyógyítani bolygónkat, és egy fenntarthatóbb élőhelyet teremteni a gyermekeink számára.