Részletek Jim Carrey beszédéből

Lelkem nem szorul testem fizikai korlátai közé. Testem él a lelkem végtelenségében.

Gyakran mondtam, hogy azt kívánom, az emberek megvalósíthassák a gazdagságról és hírnévről szőtt minden álmukat, hogy meglássák, nem ez a módja a kiteljesedésüknek.

Tapasztalatból mondom, a másokra gyakorolt hatásunk a létező legnagyobb értékünk.

Minden, amit életünkben megszerzünk, az enyészeté lesz, és csupán az marad belőlünk, ami a szívünkben volt.

Mindannyiunkban ott van a csönd, a csönd, ami végtelen, mint a világegyetem.

Amikor ezt a csöndet átéljük, emlékezni fogunk arra, hogy kik vagyunk.

Nem magunk által létrehozott avatárok vagyunk. Nem a képek vagyunk a filmszalagon. Hanem a fény, amely átvilágít rajta. Minden más csak füst és tükör. Ami csak megzavar, de nem késztet igazán.

Csak a bennünk létező valóság az, ami igaz.

Szemünk nemcsak lát, hanem egy második történetet vetít folyton az általunk látott képre. A félelem írja ezt a forgatókönyvet.

A félelem életünk szereplője lesz, de nekünk kell eldönteni, hogy milyen mértékben. Leélhetjük egész életünket kísérteteket képzelve, a jövőbe vezető utunk miatt aggódva, de mindig csak az lesz, ami éppen most és itt történik, ahogyan a mostani pillanatban döntünk, döntéseink pedig alapulhatnak szereteten vagy félelmen.

Ezért sokan választjuk félelemből az utunkat, egyedüli lehetőségnek álcázva. Amit igazából szeretnénk, azt elérhetetlennek, képtelen elvárásnak érezzük, ezért sohase merjük a világegyetemtől kérni. Azt mondom, kérhetjük a világegyetemtől.

Az élet nem velünk történik, hanem értünk.

Én azt mondom, hogy egyszerűen engedjük, hogy a világegyetem megtudja, mit akarunk, és tegyünk érte, miközben hagyjuk, hogy a dolog a maga módján megtörténjen.

Miért ne adjunk esélyt a hitnek? Nem a vallásnak, hanem a hitnek. Nem a reménynek, hanem a hitnek. Én nem hiszek a reményben. A remény koldus. A remény átsétál a tűzön. A hit átugrik rajta.

Készek és képesek vagyunk arra, hogy csodálatos dolgokat tegyünk a világban, és amikor ma átlépünk ezeken az ajtókon, csak két lehetőségünk lesz: szeretni vagy félni. Válasszuk a szeretetet, sohase hagyjuk, hogy a félelem saját játékos szívünk ellen fordítson bennünket.