NE „adj esélyt a békének”

John Lennon volt a legismertebb, aki a béke újkori támogatója volt. Folyamatosan azt mondta: „Adj esélyt a békének”. Egy évtizeddel ezelőtt azt írtam, hogy mikor ezt hallom a tévében, rádióban, egy politikustól, vagy nyomtatásban olvasom, azzal számolhatok, hogy ez ellentétes a valósággal – de nem egészen így van. Annak idején Lennont azért gyilkolták meg, mert a békét támogatta, és abban az időben, több mint 30 évvel ezelőtt, mindannyian azt gondoltuk, hogy a CIA nem akarja, hogy bárki támogassa a békét, mert inkább azt akarja, hogy a háború legyen támogatva. A valóság ennél rosszabb. A döntéshozók mártírt csináltak belőle. John halála arra késztetett bennünket, hogy még erősebben ragaszkodjunk a békéhez, abban a biztos hitben, hogy a gonosztevők nem ezt akarják! Miért, nem azt akarják tőlünk, hogy higgyünk a háborúikban? ISMÉTLEM, nem érdekli őket, hogy mi mit hiszünk – mindaddig, míg nem magunkban hiszünk. Őket csak az érdekli, hogy NE TEGYÜNK SEMMIT!

Amíg „békében, szeretetben és fényben” rezgünk, erőtlenek maradunk velük szemben. Nem akarják, hogy megtoroljunk, hogy bemasírozzunk a hivatalokba és eltávolítsuk testileg őket, hogy odamenjünk és elbeszélgessünk a társaságuk felfegyverzett tagjaival, hogy meggyőzzük a fegyveres erőket, hogy pszichopaták mellett állnak és azzal, ha ellenünk harcolnak, nem csupán saját, de gyermekeik rabszolgasorban tartását is biztosítják. Ténylegesen meg kell értetnünk a rendőrökkel és a katonákkal, hogy ha továbbra is a tudatlanságot választják, azzal saját torkukra helyezik a késüket.

Az elmélet, mi szerint nyugodtan szerethetünk egy pszichopatát, csak New Age ostobaság. A pszichopaták megkárosítottak minket, amit erővel meg kell torolnunk. Most már nem is maguk a vállalati csalások bosszantanak, hanem sokkal inkább azok az emberek, akik továbbra is úgy élnek, mintha a vállalati csalások elfogadhatóak lennének. Pedig nem azok. A pszichopaták és a szándékosan vakok – azok az emberek, akik továbbra is a tudatlanság mellett döntenek, az engedékeny rabszolgák – az ellenségeink. Lényegében együtt létezünk ezekkel az emberekkel – az ellenségeinkkel –, akik úgy tesznek, mintha a megváltóink lennének, miközben az évezredes elnyomás elmélyítésén dolgoznak.

A „rendszer” az ellenségünk, és azok az emberek az életünkben, akik fenntartják a rendszert sőt, valójában még védik is, szándékosan a vakságot választva, ők is az ellenségeink.

„...........

Noha Kanada olyan elvek alapján alapíttatott, amelyek felismerik Isten fennhatóságát és a jogállamiságot.”

Isten fennhatósága: Ez csak azt jelentheti, hogy a természeti törvények az irányadók, mivel Isten nem teremt törvényeket (Úr Isten – nem a teremtő Isten – diktálta a 10 parancsolatot). Vagyis a Természeti Törvények felülírják a jogállamiságot, mégis úgy tűnik, mintha „a nemzet törvényei” szerint élnénk;

Jogállamiság: Ez egy ember alkotta törvény, amely szerint: „Senki sem áll a törvény fölött, és mindenki egyenlő a törvény előtt.”

1.. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanazok a jogai. Mivel a jogaink Isten-adta jogok, senki sem „adhat” másnak át, vagy „vonhat vissza” másoktól jogokat.

2.. Nem létezik olyan, hogy „törvény”, csak határozatok. A bűnüldöző hatóságok „törvényeknek” hívnak mindent, ami csak kódex, törvényerejű-rendelet, rendelet stb. Nem létezik olyan „törvény”, melynek címe: „törvény”;

A „törvények” olyan dolgok, amik megváltoztathatatlanok, mint például „a gravitáció törvénye”. Bár lehet ellensúlyozni a gravitációt „Anti-gravitációval”, azonban a gravitáció továbbra is tény marad. Ez alapján tudhatjuk, hogy nem létezhet ember alkotta „törvény”, legfeljebb jogszabály, amelynek viszont élő ember nem lehet alanya. Azonban a statútumnak (változtathatatlanság) folyamatosan változó jelleget adtak – ami legális ma, az illegális lesz holnap –, ami miatt az igazságszolgáltatási rendszer teljesen őrült, és egyre őrültebbé válik, még ha az ember nem is lehet az jogszabály alanya.

3.. Mivel a törvényi végrehajtók, a bírák, az ügyvédek, a rendőrök, stb a törvény felett állva és nem velünk egyenlőként viselkednek a törvény előtt, és mindegyik büntetlenül megsérti az állítólagos „törvényt”,., azzal, azt bizonyítják, hogy a Jogállamiság már nem áll fenn;

Mivel a jogi szervek sem „Isten fennhatóságát”, sem a „jogállamiság” létezését nem képesek fenntartani, így az alkotmány bevezetője – bár nyakatekert – egy véres hazugság.

Mint azt láthatjuk, ha csak jogszabályok (kódexek, szabályok, előírások, rendeletek, szabályzatot, cselekmények, számlák, jogszabályok, törvényhozás, irányelvek, oklevelek és szerződések) léteznek, amelyek csak arra szolgálnak, hogy korlátozzák a természetes, Isten-adta jogokat, akkor az alapokmányt valami másra kell alkalmazni, nem az emberre. A jogszabályok csak a NEVEK-re érvényesek.

Az évek során mindannyian azon agyaltunk, vajon „kié lehet a név?”. Ez volt a fő kérdés: hogyan képzelik a gonosztevők, hogy idejönnek, és azt hiszik, hatalmuk van felettünk? Válasz: valaki, akiről elhittük, hogy hatalma van felettünk azt mondta nekünk, és mi ostobán elhittük.

Azt már tudjuk, hogy ez a neveken keresztül történik. Adósságot hoznak létre a NEVÜNKBEN, amiért minket tartanak kezesnek, de az örök kérdés az, hogyan tehetik ezt meg, honnan vették a jogot ehhez? Tudjuk, hogy a születési anyakönyvi kivonat mögött egy kötvény áll, és a Születési Anyakönyvi Kivonaton lévő NÉV-re van ráterhelve a közösségért, de nem ránk, és akkor is felelőssé tehetnek a tartozásért, ha azt nem is mi teremtettük. Nem csak ez, de az adósság sem létezhetne, ha minden adósságot és terhelést megfelelően kezelnének, azaz: egyénenként jóvátételeznének és elszámolnának.

A név létrehozása egy jogi fikció, amit „személynek” hívnak, melyre minden jogszabályt alkalmaznak. Nincs olyan jogszabály, mely élő „emberre” vonatkozik. Van néhány szabály/kódex, amelyben szerepel a „személy” szó, viszont egy sincs, melyben szerepelne a férfi vagy a nő. A brit-kolumbiai Motor Vehicle törvénye a személy szót több mint 1200-szor említi; Albertában a Traffic Safety Törvény a személyt 938-szor, de a 49 meghatározást tartalmazó listán a „személy” jelentése sehol nincs definiálva. Mivel a „személy” az, amire kiterjed az egész törvény hatálya, logikusan azt gondolhatnánk, hogy definiálva lenne a jelentése, ha nem akarnának ködösíteni a szándékos kihagyással.

Amint egy férfi vagy egy nő („ember”) úgy dönt, hogy azonosítja magát egy névvel, melyet, ismétlem, valahogy irányítása alatt tart a kormány/állam – akár igénylés, fenyegetés, megfélemlítés vagy kényszerítés hatására, akár önként –, akkor mind a 100 millió törvény vonatkozik rá. Azonban, ha elég okos és nem azonosítja magát a Születési Anyakönyvi Kivonatban lévő jogi kitalációval/személlyel/NÉVVEL, akkor csupán a természeti törvények vonatkoznak rá.

A Születési Anyakönyvi Kivonat léte bizonyítja, hogy csak jogunk van nevünk használatára. Senki nem tudja használni szellemi tulajdonunkat a mi vagy a szüleink beleegyezése nélkül, és attól fogva ez valóban jogalap nélküli gazdagodás és csalás volt, mert a névhez csak szüleink becsapásával, a név átírására való kényszerítésével juthattak, és még meg is félemlítenek minket, hogy szerezzük be és fizessük ki a felesleges dokumentumokat. Ez kikényszerítés, mindez azért, hogy csaljanak a születésünkkor. A fő probléma az, hogy nem volt teljes körű nyilvánosságra hozatal. Még ha csak az ügynök, a kórházban azt mondta volna, hogy „Létrehoztunk egy letétet a gyermek nevére, így ő lett a kezes úgy, hogy minden adósságot ő fog majd ellensúlyozni, amint aláírja, mert jogosult arra, hogy megossza a részét a kanadai értékkel (GNP)”. De minden normális szülő, aki a régi utat használta – az 1933-1934-es csőd előtt –készpénzzel fizette az adósságokat, azt kérdezhette volna: „Mi a csapda?” A csalásnak, vállalásnak köszönhetően, amit akkor követnek el, amikor a szülők nincsenek abban a lelki állapotban, hogy ezt a fajta helyzetet kezeljék, a NÉVhasználat okozza, hogy (a gonosztevők – a ford.) azt gondolhatják, mi vagyunk a kezesek, a felelősek az elszámolásért, és biztosították azt is, hogy ne férhessünk hozzá a gyámsági hitelhez. Tehát jobb, ha nagyon óvatosak vagyunk, hogy ne azonosítsuk magunkat a névvel/kezességgel, míg át nem vesszük az irányítást.

A Salhany Rendőr Kézikönyvből: „A polgár saját azonosításának megtagadása: A szokásjog nem írja elő, hogy a polgárnak azonosítania kellene magát, vagy bármit meg kellene tennie az azonosítása érdekében. Ezért, bár egy jó polgár jele lehet, hogy azonosítja magát amikor felkérik erre, a rendőr nem alkalmazhat kényszert senkin, hogy azonosítsa magát,amikor az nem hajlandó, különben a rendőr lesz bűnös és testi sértés okán büntetőjogilag felelősségre vonhatóvá válik a civilt ért károkért.”

Egyetlen közrendőrnek sincs joga követelni senkitől, hogy azonosítsa magát, kivéve, ha a közrendőr tanúja valamely szokásjog megsértésének. Ez nem eljárási eseményt jelent, hanem olyan esetet, amikor egy emberben vagy annak tulajdonában kár keletkezik. Máskülönben a közrendőrnek csak a kéréshez van joga, a követeléshez nincs. Egy közrendőr csak egy NEVET vádolhat, így a nélkül az információ nélkül (név nélkül – a ford.) az embert nem lehet eljárás alá vonni. Mivel minden, beleértve a lopás, testi sértés, és a gyilkosság is eljárás alá esik, láthatjuk, hogy senkit nem lehet eljárás alá vonni. Felteheted azt a kérdést, hogy: hát, akkor egy ilyen eset áldozatának hogyan szolgáltathatunk igazságot?

Mivel az összes állítólagos tartományi/állami bíróság statútum mentén működik, és mivel senki nem vonható jogszabály eljárása alá, hacsak nem járul aktívan hozzá – akár vonakodva beleegyezésével, akár hallgatólagos egyetértésével –, akkor az egyetlen módja annak, hogy igazságot szolgáltassunk az, ha az elkövetőt a polgári bíróság polgári jogi hatósága alá vonjuk. Senki sem engedélyezhet bármely más bíróságot, és egy bíróság sem rendelkezhet joghatósággal az ember felett.

A legjobb példa erre OJ Simpson ügye. Hogyan lehetséges, hogy az esküdtszék nem tudta elítéltetni Simpsont, de az ex-felesége családja el tudta? Talán azért, mert Ito Bíró azt mondta az esküdtszéknek, vonják vissza az ítéletüket? Milyen alapon? Ez azért lehetett, mert a tárgyalás végkimenetele az első néhány percben már eldőlt, konkrétan abban a pillanatban, amikor Simpson ügyvédje azt kérdezte: „Melyik Orenthal James Simpson-t akarja?”, miután Ito a NEVÉN szólította. Azt mondta Ito, hogy Cochran tudta, hogy csak a NÉV/”személy” volt az, amit vádoltak. Senkit nem lehet az állami bíróságon vádolni, az embert csak a polgári bíróság elé lehet idézni, ahova Nicole családja el is vitte Simpsont.

Kerestem a tárgyalás nyitóbeszédét, és nem találtam erre utalásokat. Csak a napi hírekben látjuk/halljuk, hogy ez az, amit Cochran kérdezett. Mindannyian tudjuk, hogy ez a fajta információ eltűnik, mielőtt bárki is feljegyezhetné (ahogy a királynő hálószobájába történt behatolás esetében is, 1982-ben, egy fekete ember volt, viszont most, Michael Fagan vitte el a balhét, hogy ő lopakodott be korábban a palotába. Talán azért változott meg a hír, mert a fekete ember valójában meghívott vendég volt?) A teljes vizsgálat lezajlott az első néhány percben, a többi meg csak cirkusz volt, amelynek során a reklámozók kedvükre gyakorlatozhattak.

Minden bírósági ügy csak a színházról szól, forgatókönyvekkel, szereplőgárdával, díszlettervezéssel, stb. Nem az igazságosságról, az ügyfelekről vagy az igazságról szólnak. Jártam egy FBI ügynöknél, aki azt mondta nekem, hogy „minden ügyvéd csak bukott színész.” Nem alkalmasak a színpadra, így a pereskedések mellett döntöttek. A tárgyalóterem a színpadjuk. Mint minden szereplőnél, náluk is nehéz kérdés, hogy nyernek-e vagy veszítenek, de a forgatókönyv szinte ugyanannyira fontos. Ezért bölcs az a vádlott, aki elmondja az ügyvédjének az igazat, hiszen az igazság jobb forgatókönyvet tud jelenteni számára. Az igazság nem szolgál más célt a bíróságon. Egy színész lehet jó, de a forgatókönyv minősége határozza meg, hogy győzelem vagy vereség lesz a vége, így tudnia kell, mi az igazság. Adj neki jobb forgatókönyvet, hogy inkább abból dolgozzon, és jobban fog tudni teljesíteni. Csak tudd, hogy sem az igazság, sem az igazságosság nem számít a fikcióban, és hogy az összes bírósági ügy fikció. Ha valaki valódi bűncselekményben bűnös (nem a kereskedelmi bűnözés értelmében), és úgy érzi, hogy szüksége van egy ügyvédre, akkor egy jó színészt kell felvenni, és egy jó forgatókönyvet kell neki adni, vagyis az igazságot, mert az igazság nem árthat az alperesnek, de segíti az előadót.

...........

Állandóan azt hallom, hogy „A pénz a levegőből jön létre”, vagy hogy „a semmiből”. A „pénz” NEM a „levegőből” jön létre. A hitel az, amely „létrehozza” a pénzt, mégpedig egy fizetési ígérvény formájában, melyben megállapodást kötöttek a fizetési feltételekről, azaz a letétről, ami eladható és el is lesz adva a letét-piacon. Az egyetlen követelménye annak, hogy a bank megadja nekünk a hitelt, vagyis hogy a megállapodás szerint fizessen, az a kötelezvény, mely az alábbiakat tartalmazza: dátum, kedvezményezett, összeg, és az aláírás. Ez a kötelezvény letétesített és értékesített.

Gondoljunk csak a „zálogházra”: készpénzért elcserélünk valami értéket, például egy gyűrűt. Ha visszavisszük a pénzt, akkor visszakapjuk a gyűrűt. Azonban, ha időközben a zálogház értékesíti a gyűrűt/letétet valaki részére, akkor már nem tartozunk a zálogháznak a pénzzel, amit a gyűrűért adott nekünk cserébe, mert már megkapta. Ez ennyire egyszerű. A tranzakció VELÜNK kezdődik: mi hozzuk az értéket, és cserébe kapjuk a pénzt. Mivel az értéket MI hozzuk, a tranzakciónak meg kell egyeznie azzal az értékkel, amit kapunk, tehát a számlakönyvnek kiegyensúlyozottnak kell lennie, a végén nulla eredménnyel. Mindegy, csak lenne valami „kiegyensúlyozottság” a könyvvizsgálók a torkában. Ennél fogva a nap végére NINCS kifizetetlen „adósság”. A „főkönyvi kivonat” bizonyítja ezt, de ez a főkönyvi kivonat jól el van rejtve. Ettől függetlenül, a tartozás nem létezik. Ellenkező esetben szerepelnie kéne a főkönyvi kivonatban.

Egy komoly probléma merül fel akkor, amikor valaki felkínálja a házát, vagy az autóját fedezetként, vagyis másodlagos fedezetként, arra az esetre, ha nem „fizeti vissza” az állítólagos kölcsönt. Ha az illető egyszer csak felébred, és rájön, hogy igazából soha nem volt SEMMILYEN tartozása, és úgy dönt, hogy nem adja meg magát többé a csalásnak, akkor ellopják a biztosítékot, amely ebben az esetben a háza vagy az autója. Ez – az emberek ráébredése a csalásra –, továbbá a munkahelyek elvesztése, a fokozott ingatlanadók, a kamatok mítosza, stb, az oka, hogy a bankok oly sok házat/autót lopnak el. (Egy évtizeddel ezelőtt azt írtam, hogy a vagyonadót „megfizethetetlen” szintre növelhetik, és a bank ellophatja a házainkat, függetlenül attól, hogy ki voltak-e azok „fizetve”, és most épp ez történik, és nincs olyan kérdés, amelyre a bank választ adna. )

Ha valakit zaklat a bank, ezeket az ostoba kérdéseket vizsgálják a bíróság előtt: „Ez a maga aláírása? Kapott hitelt? Honnan vette az ingatlant? „. „ Nem, nem, és megegyezéses alapon elcseréltük az én aláírásomat a csekkre, azaz: adóslevelet cseréltünk adóslevélre. „Az aláírás jelzi a megállapodás feltételeinek elfogadását, de mivel a feltételek csaláson alapulnak, akkor az aláírás érvényessége is vitás. Nem került hitel felvételére sor, ez egyszerűen egy hitel cseréje. Nem rajtunk múlik, hogy bizonyítsuk, kaptunk-e valamit vagy nem kaptunk semmit, a felperesnek kell bizonyítania azt, hogy veszteséget szenvedett. Ha a bank már nem birtokolja a levelet/szerződést, akkor az el lett adva, és az „adósság” kifizettetett. Miért fizessünk olyan dologért, amit lényegében elzálogosítottunk, de aztán eladta a zálogház?

Ha a bank könyvelései nem voltak egyensúlyban a nap végén, amikor az állítólagos „pénz” „kölcsön” volt, akkor az ellenőröknek nem kellett volna felfedezniük ezt az adósságot, és a „hitelezőt” börtönbe csukni? Bankok adhatnak kölcsön pénzt? Vagy csak hitelt cserélhetnek? Nem az van, hogy a”hitelező” és én egyszerűen csak kicseréltük leveleinket azonos értékben? Bármilyen intézmény mikor adna valaha is egy csekket egy férfinak anélkül, hogy előre meg ne kapná az ellenértékét? Azt kérdezi, mi van, ha én aláírtam a megegyezést, hogy „visszafizetem”? Az meglehet, de mi van, ha ez azelőtt történt, hogy rájöttem volna a csalásra, amely alapján vitatható az egyezség? Mutassa meg azt a főkönyvi kivonatot, melyben a bank elfogadja vagyontárgyként a kötelezvényemet.

Élő emberként, hogyan tartozhatok egy halott személynek/jogi fikciónak? Ott van a dokumentumainkon a tanú aláírása, egy nő/férfi, a bank azonban nem tud aláírni. Tehát ki az az élő nő/férfi, aki azt állítja, hogy tartozom neki a pénzével? Bármelyik nőnek/férfinak, aki azt állítja, hogy követelése van velem szemben, igazolnia kell, hogy „kölcsön adott pénzt” a bank nevében, büntetőjogi felelőssége tudatában kell ezt kijelentenie, és tintával aláírnia. Erre van 10 napja. Az Ön kudarca, hogy eskü alatt nem tudja bizonyítani, hogy a bank kölcsön adott nekem pénzt, azzal való egyetértésnek minősül, hogy én soha nem voltam adósa annak a banknak, amely csalásban működik.

Az embernek ébernek kellene lennie ebben a csalárd fiaskóban, és nem szabad válaszolni egyetlen kérdésükre sem. Mi vagyunk azok, akik kérdeznek. Mint mindig, a bizonyítás a vádló/felperes terhe. Be kell bizonyítaniuk az igényüket. Ha az ügy eljut a bíróságig, továbbra is ezt kell ismételni: ez nem rólam szól, Önöknek kell bizonyítaniuk azt az állítást, hogy én tartozom Önöknek. Rajta csak, én várok. Mivel semmivel sem tudják bizonyítani, elbuknak. A probléma – mint mindig – a bírósággal van, amely mindig a bankok oldalán áll. Engedtem a bírónak, hogy megtudja, nem dönthet a bank oldalán, ha nem sikerül bizonyítani, hogy a követelés jogos. Beleszólnak a kihallgatásunkba, mintha meg kéne védenünk magunkat, pedig ez az egész NEM is erről szól. Nem „védekezésről” beszélünk, hanem az ő „bizonyításukról”. Ez az, amiről minden bírósági esetnek szólnia kéne, mégis úgy tűnik, senki nem él vele.

...........

Minden sikeres eset, amiről csak hallottam – nem számít, milyen ügyben – egy dologban megegyezik: nem lettek a papírok vagy a dokumentumok postázva vagy benyújtva. Minden esetben a kimondott szóval nyertek.

Azt hallottam, hogy 1676 óta a jog többé nem érvényes szóban, tehát ami nincs „leírva”, az a jog szerint nem létezik (statútum). Szóval, csakúgy, mint minden jogszabály, ez is csak a kitalációkra vonatkozik. Bármi legyen 2-D-ben (papíron) leírva, az is csak egy fikció. Mivel mi nem fikciók vagyunk, nem szabad foglalkoznunk a papírral, meg kell mindent beszélnünk. Mindkét dolognak megvan a maga birodalma. A holtak nem mesélnek – a silány fikciók nem tudnak beszélni – és csak az élő tud hangot adni. Amit a jogi társaság ír, az csak rájuk vonatkozik, egy illuzórikus, fiktív, lapos (2D) világban. A papír az ő céljaikért van, mint nyilvántartás, viszont amit mi írunk, az nem létezik számukra. Ezért hagyják mindig figyelmen kívül a papírjainkat. A jogszabály/papír csak rájuk vonatkozik, hacsak nem esünk a csapdájukba. Ők papíron léteznek, mi nem. Szemtől-szembe viszont nem hagyhatnak figyelmen kívül minket. Senkit nem akarok rávenni, hogy forduljon bírósághoz, viszont azt erősen javaslom, hogy tegyük élővé a papírunkat a kézírásuk által.

Tudjuk, hogy amikor beszélnek, folyamatosan hazudnak, ezért rá kell őket venni, hogy „tegyék meg írásban”, hiszen csak ebből értenek bármit is. Miért kéne bárkinek is a bíróságra mennie, ahol ezek mind fegyveresek és hazudnak amikor beszélnek, és nem tudjuk rögzíteni a kimondott hazugságaikat. Egyértelműen le kell állnunk a kommunikációs eszközeikre történő kommunikációval. Ezért is bújnak el a postafiókok mögé. Rettegnek a kimondott szavainktól. Emlékezzünk rá, hogy egy fikció és egy élő ember képtelen egymással kommunikálni, következésképp értelmetlen elmenni a bíróságra, nem említve a nyilvánvalót – hogy veszélyes a biztonságunkra nézve. Igaz, még mindig meg kell oldanunk a kérdéseket, de ahhoz kell szólnunk, akinek írnia kell. Nem szabad írnunk a fikcióknak, és nem szabad megengednünk, hogy a fikciók beszéljenek velünk.

Mivel minden kormány egy mesterséges személy, egy absztrakció, és csak az elme teremtménye, a kormány csak más jogi személyekkel tud együttműködni. Mivel ami képzeletbeli, az nem rendelkezik sem a valósággal, sem az anyaggal, így kizárt, hogy létrehozzon és megvalósítson bármit, ami egyenértékű lehetne bármilyen kézzelfogható dologgal. A törvényes megnyilvánulása ennek az, hogy nincs kormány – éppúgy, ahogy bármely jog, ügynökség, aspektus, bíróság, stb. –, ami mást firtathat, mint a vállalatok és a mesterséges személyek egymás közötti szerződéseit – S.C.R. 1795, Penhallow v. Doane’s Administraters (3 U.S. 54; 1 L.Ed. 57; 3 Dall. 54), az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1795.

...........

A könyvemben elmondok egy történetet egy vadászról, akit megállított egy erdőőr, aki észrevette, hogy állatbőrök vannak a kocsijában. Az erdőőr rámutatott a szőrmére és megkérdezte: „Hol szerezte azokat a szőrméket?” Hősünk így válaszolt: „Milyen szőrmét?” Még a bíróságon is úgy tett, mintha fogalma sem lenne róla, hogy mi ez az egész. „Milyen szőrmét?”

Soha ne tegyen nyilatkozatot, mindig tegyen fel inkább kérdéseket. A rendőrök, az ügyvédek, a bírók, stb, elismerése és a vádjaikhoz, és a követeléseikhez való hozzájárulásunk azok a tetteink, amelyek által megfoghatóak leszünk. Apropó, észrevetted, hogy amikor ezek az emberek érzik, hogy kevesebbet tudnak, mint te, de mást tettetnek, kiabálni és győzködni kezdenek? Jó bizonyíték arra, hogy kikkel is van dolgunk. Azok, akik tényleg TUDNAK, nyugodtan beszélnek. A rendőrök, az ügyvédek és a bírók semmit sem tudnak, csak amit nekik elmondtak, hogy tudjanak, és mivel az ügyvédek és a bírák tovább maradtak az iskolában, mint a többiek, tudhatod, hogy jobban vannak betanítva, mint a mások. Sejtelmük sincs arról, hogy a gazdasági/igazságszolgáltatási rendszer valójában hogyan is működik. Valamilyen szinten tudják, hogy semmit sem tudnak, különben nem hazudnának nekünk. A hazugságuk is azt bizonyítja, hogy többet tudunk, mint ők. Emlékezz erre, ha kapcsolatba kerülsz majd velük.

Igencsak megérett az idő a lázadásra. Hívhatjuk akár békésen meg-nemfelelőségnek, forradalomnak, reneszánsznak, tiltakozásnak, vagy „ebből elég voltnak”, ki kell ezeket a szélhámosokat hajítanunk a Földünkről. Mindenféle mutatványt kiemeltek a könyvből, hogy elvonják a figyelmünket, és hamis béke-tudatba ringassanak bennünket. Az Út a csodákhoz szövegei, a „megbocsátás” elvén propagálja, hogy amikor majd rájövünk, hogy kik is az okai minden problémánknak, ne Lincseljük meg őket.

Kitaláltak számunkra jó kis elterelő szervezeteket is (Én is kirúgtam Bashart, amikor rájöttem, hogy ő is csak egy új „béke, szeretet és fény” guru); a földönkívüliek is úton vannak, hogy megmentsenek minket, de már az is túl kevés és túl késő lenne, ha holnap érkeznének; no és a kedvenc átverésem az összes közül, az a Krisztus második eljövetele. Az emberek már évszázadok óta imádkoznak, hogy legyen meg a Földön „Isten akarata”, és mivel mindig is a pokolban voltunk, akkor vagy ez az Isten akarata, vagy Isten teljesen figyelmen kívül hagyja mindazokat, akik imádkoznak hozzá. Ha az emberek még mindig azt várják, hogy Jézus „megmentse” őket, akkor Jézus bizony elhagyja őket. Mindez csak propaganda azért, hogy az emberek ölbe tett kézzel üljenek és ne csináljanak semmit, csak várják a megmentőt és ostobán megbocsássanak kínzóiknak, míg a rend követői szisztematikusan tönkre nem teszik a bolygót, és rajta mindent.

Úgy gondolom, hogy hibáztunk abban a stratégiánkban, hogy a pszichopatákat elűzzük a bolygóról. Társaink abbéli Segítése, hogy a gengszterekkel foglalkoztunk, csak hátráltatta szabadságunk elérését. Azt akarjuk, hogy a hivatalok drámaian növeljék meg az ingatlanadót, az idézéseket, a jövedelemadót, a közművek díjait, a biztosítási díjakat, stb. Igen, ez egyre többe fog nekünk kerülni, de a győzelem az, ha az emberek, akik most panaszkodnak, de még mindig fizetnek – vagyis azok, akik még mindig inkább részei a problémának, semmint a megoldásnak – dühösek lesznek és felébrednek a rabszolgaságból. Azt hallottam, hogy egy fiatalember bírságot kapott azért, mert egy légfrissítő lógott a tükrén, amiért az „elhomályosította a látását”. Még TÖBB ilyen hülyeség kell nekünk. A legtöbb esetben azok, akik ébren vannak, azért felébredtek fel, mert felverték őket álmukból. Ezért azt szeretnénk, hogy az embereket, akik a szándékos vakság mellett döntöttek, jól felverjék, hogy ébredjenek rá a zsarnokságra és az elnyomásra. Köszönetet kellene mondani mindazoknak a *** embereknek, a *** IRS/CRA-nak, hogy kikezdik a naiv barátainkat és rokonainkat. Az teszi őket (a barátainkat és rokonainkat – a ford.) ellenséggé, hogy elfogadják a rabszolgaságot. „Könnyebb becsapni az embereket, mint meggyőzni őket, hogy már be vannak csapva.” – Mark Twain

Sok hírvivő ember beszél a jövedelemadó csalás voltáról, vagy hogy hogyan finanszírozzák a háborúkat, stb. mégis, ezek még mindig fizetik az adót. Arról beszélnek, hogy vádat kéne emelni csalás miatt, meg hogy új rendszert kéne létre hozni, miközben mindegyik finanszírozza továbbra is a régi rendszert, és mindazokat, akik elkövetik a csalásokat. Mindaddig, amíg ezek az emberek a probléma részeit képezik, nem lehetnek részei a megoldásnak. Lehet, hogy csak demagóg szónokok ezek, akik csak ismétlik mindazt, amit már amúgy is tudunk?

Amikor a bürokraták károkat vagy veszteséget okoznak nekünk, igenis meg kell őket támadnunk. Felejtsd el azokat a nagyágyúkat, akiknek aláírása sehol sem található. A barátom azt mondta a bankárjának, hogy „TE írtad ezt alá, én ugyan nem látom rajta Rothschild aláírását. Ő túl okos ahhoz, hogy felelősséget vállaljon. Azt mondta, hogy TE végezd el az ő piszkos munkáját, így NEKED kell vállalnod teljes mértékben, személyesen az anyagi felelősséget. TE vagy az, aki éppen benyúlt a kígyó ketrecébe, és én vagyok a kígyó. Hol van a kötelezvényed?” El kell söpörni őket. Nem tudjuk elkapni a parancsot adókat, csak a parancsot fogadókat, akik az igazi terroristák. Ha sírni kezdenek, hogy, „Én csak a munkámat végzem”, akkor vehetjük úgy is, hogy a munkájukkal okoznak nekünk kárt és veszteséget, így fogjuk a nyilvános veszélykötvényüket és 2 db államkincstár által kiadott azonosítót, valamint a címet. Nürnbergi elv IV: Azokat is felkötötték, akik azt állították, hogy „Én csak a munkámat végeztem”. Ha megpróbálnak kibújni azon intézkedéseik terhe alól, amelyek igazságtalanok, erkölcstelenek és etikátlanok, aminek az egésze azt mutatja, és az alábbi mondatuk alapján is gonoszok: „Hívom a felettesem”, nem mentheti ki őt a buliból; ez inkább csak azt jelentheti, hogy mindkettőt be kell perelni. Amikor megsértenek, jogunk van a megtorlásra, bármilyen formában, amilyenben csak jónak látjuk. Ez talán fel fogja ébreszteni őket.

Engedjük inkább rabszolgatársainknak, hogy azt mondják, „ez nem is olyan rossz”? – Hogy sokkal fájdalmasabb lesz kiállnunk az elveink mellett? Egyszerűen fogadjuk csak el, hogy a világ pszichopaták által működik, akiket nem lehet legyőzni, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni az életünkből egy olyan világban, ami csak egyre rosszabb lesz? Tudjuk, hogy a rendszer az ellenségünk, de akik eltartják a rendszert, azok is az ellenségeink.

Forrás: Mary Croft: Let’s NOT “give peace a chance”

Az OP magyar nyelvű közösségének megjegyzései:

• A helyes megértéshez, az eredeti, angol nyelven közöltek pontos megismerését javasoljuk.
• Mary Croft-al, néhány kevésbé hangsúlyos kérdésben és az általa jelzett szemponttal nem értünk egyet, mindezzel együtt, mert a lényeget illetően útmutatóul szolgál, közzé tesszük a fordított anyagot, a helyes megértést pedig az olvasóra bízzuk.
• Köszönjük szépen László László Borbély arra vonatkozó jelzését, hogy mi a helyes béke szimbólum, amelyet közlünk is:

A cikk megfelelő megértéséhez ajánlott fejezetek az OP könyvéből:

• Stróman
• A hitel, mint rablás